14. rész

Végig jártam az interjúkat már az utolsó volt hátra szerencsére mindegyiket túl éltem. Őszintén válaszoltam a kérdéseikre amit remélem meg is értetek és nem fogják elfordítani az egészet, de mondjuk én úgy vagyok a pletykákkal hogy mindegy ki mit gondol róla azt tudom én mit mondta és akik a hozzám tartozóim azok mind tudják az igazságot. Általában el szoktam olvasni kíváncsiságból a rólam írt cikkeket, de nem törődök velük. Végre ennek is vége lett alig vártam hogy már a kocsiban üljek és haza felé tartsak.
- Apa beugrunk vásárolni?
- Persze miért is ne. - kiszálltunk az autóból és bementünk a bevásárlóközpontba. - Mit szeretnél venni?
- Arra gondoltam hogy csinálok egy csokis browniet, almás pisztáciás fagyival.
- Jól hangzik. Jól van én is akkor körülnézek. - Szerencsére minden hozzávaló a fejemben volt nem mintha sűrűn csináltam volna. A specialitásom inkább a muffinok. Összeszedtem és megkerestem apát aki a virágok közt botorkált.
- Segíthetek?
- Azt hiszem, szerinted mit vegyek anyukádnak. Mert nincsen a kedvenc virága. - Voltaképp az anyám kedvenc virága a Margaréta nem tudom miért nekem annyira nem tetszik az de ízlések és pofonok. Nem igaz? Végül is az lett volna a nevem és az utolsó pillanatban Alexis lettem dédanyám után. Azért így döntöttek mert amikor megszülettem pont az nap el is távozott tőlünk és így akartak rá emlékezni. Sokat meséltek róla hogy milyen ember is volt ő valójában és mondhatni hogy az ő nyomdokaiba léptem mert úgy szintén énekes volt. Igaz ő country énekes én inkább a pop felé hajlok.
- Vegyél nefelejcset az igaz szerelem virága.
- Jó gondolat. De honnan tudod?
- Igaz pocsék jegyeim voltak de azért valamikor oda is figyeltem. - megvettük a virágot meg a sütihez valókat. Hazaérve egyből neki láttam a sütésnek. Közben a rádiót hallgattam egy kis ihlet forrás miatt hogy ismételten elkezdjek dalokat írni, mert úgy érzem egy cseppet berozsdásodtam.

13. rész

Az életed jelentősen megfog változni, az életed jelentősen megfog változni. Egyfolytában ezen az egy mondaton töprengtem amíg haza nem vitt Bryce. Még a konyhában ülve sem tudtam elfelejteni.
- Szia.
- Szia húgi. - belépett az ajtón Liz és egy pohár vizet öntött magának, utána odajött hozzám.
- Mi jót csinálsz?
- Ja, csak egy üzenet jár a fejembe amit a szerencsesütimben találtam.
- Mi volt az?
- Az életed jelentősen megfog változni. Gőzöm sincs hogy mit akar ez jelenteni.
- Az életed jelentősen megfog változni, az életed jelentősen megfog változni. - Liz próbálta mindenféle hangsúlyba elmondani vidáman, szomorúan. De nem nagyon sikerült neki sem rájönni. Amíg ismételte egyfolytában a mondatot megérkeztek a szüleink és ránk néztek értelmese.
- Mit csináltok?
- Ja semmit csak ezt az üzenetet kapta és próbálom megfejteni hogy ez jó vagy rossz irányt vesz az életébe, de 50-50 % mind a kettő irányba.
- Remélem hogy jó irányt fog venni mert rám fér.
- Lányok segítettek a vacsora készítésben?
- Persze anya csak előbb kezet mossunk. - Indultunk volna a fürdőszobába kezet mosni, de apa megállított mert beszélni akart velem.
- Alexis gyere beszélnem kell veled.
- Most leszögezem akármit is szeretnél rám fogni nem én voltam.
- Ne bohóckodj. Komolyan el szeretnék veled beszélni. Intéztem pár interjút a közel jövőben kettő háromról lenne szó. Csak szeretnélek felkészíteni, mert biztos hogy rá fognak kérdezni a múltaddal kapcsolatban mint például a kettős életi cirkuszról hogy mi volt az. De a te döntésed, hogy a teljes igazságot elmondod vagy csak részleteket osztasz meg velük.
- Aha értem. Király lesz. - próbáltam vidám maradni, mert ettől féltem igaz úgyis túl estem volna ezen a beszélgetésen. Ha előbb letudom akkor talán hamarabb is szabadulok.
- Nyugi ott leszek melletted ha bármi baj lenne.
- Ez megnyugtat legalább.
- Na, menj vacsit készíteni.
- Köszi apa. - arcára nyomtam egy puszit és elmentem kezet mosni utána besegítettem a konyhában.

12. rész

Amikor végeztünk, ki is választottuk a nyolc emberkét akikkel együtt fogunk dolgozni a többiektől sajna búcsúznunk kellett. Körül néztem hogy hol van Spencer mert szerettem volna beszélni vele, de sajna felszívódott. Nem baj majd a próbán úgyis találkozni fogunk, mert tovább jutott. 

- Hazavigyelek? - szedte össze a cuccát Tori.

- Nem köszi. Átnézek Bryce-hoz. 

- Rendben akkor majd a próbán találkozunk. - elköszöntünk egymástól és ahogy említettem átmentem Bryce-hoz. Odaérve azt vettem észre hogy egy vadidegen csaj nyitott ajtót akit életemben nem is láttam. De nem törődtem vele csak felmentem a szobába mert arra vezetett a lány. 

- Szia drágám. 

- Szia, hát te? - épp ilyen reakcióra számítottam. 

- Gondoltam elcsábítalak kajálni. 

- Remekül hangzik egy perc és rendbe szedem magamat. 

- Figyi egy kérdés ki ez a csaj?

- Az új bejárónőm, Jenny-nek hívják.

- Mi lett Taylor-ral?

- Felmondott, de nem tudom miért valami olyas mifélét említett hogy elege van abból amit csinál, nem kérdezősködtem. - Igaz nem voltunk kebel barátnők Taylor-ral, de furcsálltam, hogy egy szóval sem említette meg nekem. Végre elkészült és elindultunk a városban, közben megegyeztünk hogy kínait fogunk enni. Találtunk is egy szupi kis éttermet. Beültünk. 

- Milyen napod volt ma?

- Remek főleg hogy meg vannak a táncosaim és maximálisan meg vagyok velük elégedve. 

- Az jó. Csak várd meg hogy ki jössz-e vele. Bár veled mindenki kijön csak Tori a nehéz esett. 

- Nem kell bemutatnod nekem, hisz a meghallgatáson is keményen zsűrizett és egyfolytában azt hangoztatta, hogy ez egy ilyen szakma. Amit persze én is tudok és tisztában vagyok vele. Te mesélj valami izgalmasat.

- Hát nem történt sok minden velem, csak otthon lazítottam. - elbeszélgettük az időt amikor már az evés végéhez értünk. Megkaptuk a számlát és mellé a szerencsesütiket is. Valahogy én mindig hittem az ilyenekbe mert többnyire amikor kínai étteremben eszünk és megkapjuk a sütit a végén amit tartalmaz az valóra is válik. Bryce pont az ellentettem ő nem hisz az ilyenekbe. 

- Na, mit ír? 

- Tudod, hogy nem hiszek ebben.

- Jó de kíváncsi vagyok. 

- Ha elakarod kerülni a a gyanúsítást, ne kösd be a cipődet a dinnyeföldön. Neked mit ír?

- Hű ez elég fura üzenet. Nekem azt írja: Az életed jelentősen meg fog változni. 

11. rész

- Mi?

- Szerintem más bajod van. Jól ismerlek titeket és tudom mikor nem mondtok igazat. 

- Butaság. 

- Akkor is hallani szeretném. - Úgy látszik apa nem igazán akar tágítani.

- Épp ma volt a casting a táncosok körében és haza hoztam a tovább jutó húsz ember jelentkező lapját és az egyik srác nagyon ismerős csak azon töprengek hogy honnan.

- Szóval ezért nem eszel?

- Mondtam butaság. - felállt a székből és adott egy puszit a homlokomra. Elmosolyodott a szája.

- Akkor félre tesszük a vacsorádat, később hátha megeszed. - kiment a szobámból. Ez gyors beszélgetés volt. Gondolom rájött hogy ezen nincs mit megbeszélnünk. Egészen addig nem hagyott a gondolat amíg el nem érkezett a következő meghallgatás. Hátha most beszélhettek vele. De majd csak a műsor után nem szeretnék belezavarni. 

- Na egy újabb nap.

- És most hogy fog ez az egész kinézni?

- Arra gondoltam most azt fogom tesztelni rajtuk hogy menni a tűrőképességük. Bemutatok egy koreográfiát amit le kell utánozni és addig amíg valaki nem hibádzik. 

- Most elégé bekeményedtél.

- Tudom, de muszáj. Ez egy ilyen szakma. 

- Akkor csak annyit árulj el, hogy én miért vagyok itt?

- Szeretném ha figyelemmel követnéd az eseményeket és ha van valami hozzászólásod az egészhez akkor megoszd velünk is. 

- Értem.

- Be is hívom őket. - Kiment a versenyzőkhöz én meg próbáltam a legkényelmesebben elhelyezkedni mert gondolom elég hosszadalmas lesz az egész. Valahogy másképp képzeltem el, de Tori tudja, hogy mit csinál. Ő már sok embert felvételizett és tudja pontosan hogy mit is vár el. Én még kezdő vagyok ilyen szinten, de muszáj lesz megtanulnom. Bejöttek csoportosan elhelyezkedtek és neki láttak a táncolásnak. Elsősorban bemutatta a táncmozdulatot legalább háromszor megmutatta, de zene nélkül még nem kapcsolta be a magnót. Utána magukra hagyta, oda jött mellém és bekapcsolta a magnót.

10. rész

Amikor kibeszéltük mindent Tori-val a magánéletünkkel kapcsolatban, egyből hazamentem. Helyett foglaltam az íróasztalomnál és elővettem a 20 ember jelentkező lapját ami persze mellékelve voltak fényképek is. Végig lapozgattam őket és felidéztem hogyan teljesítettek meg elképzeltem kikel tudnék együtt dolgozni a továbbiakban. Egyszer csak egy srác jelentkező lapja akadt a kezembe és a fényképe. Spencer Blakelee. Olyan ismerős ez a srác, de honnan. Talán láttam sz egyik videoklipbe vagy koncerten. De azt meg kell hagyni hogy elég profi.
- Szia nővérkém.
- Mit szeretnél? - letettem a lapot és odafordultam Liz-hez.
- Semmi csak köszöntem a kedvenc nővérkémnek.
- Egyrészt én vagyok az egyedüli testvéred, másrészt viszont ezt akkor szoktad bevetni ha valami nagy szívességet kérnél vagy kunyizni szeretnél. Szóval mit szeretnél?
- Most kivételesen nem kérek semmit sem.
- Ez csoda.
- Hahaha, nagyon vicces valaki. Milyenek voltak a táncosok?
- Nagyon jók, de lesz még egy meghallgatás és azt is leszűkítjük.
- Gyertek lányok kész a vacsora.
- Rendben máris megyünk anya. - Leiparkodtunk az étkezőbe és leültünk a helyünkre. Mindenki elmesélte a napját én meg csak meredten néztem a tányéromat és csak turkáltam, közben persze Spencer neve járt a fejembe, hogy mégis hol találkoztam vele, vagy ki ő. Lehet, hogy majd később rá kéne kérdeznem.
- Alexis, Alexis itt vagy köztünk? - hirtelen visszatértem az ábrándozásból.
- Igen itt vagyok.
- Nem is ettél semmit, jól vagy?
- Persze csak most nem vagyok éhes. Inkább felmegyek a szobámba. - felálltam és felmentem a szobámba ahogy mondtam. Rádőltem az ágyra és próbáltam relaxálni.
- Bejöhetek?
- Persze apa.
- Mi a helyzet? Mi történt? - lépett beljebb, odahúzta a széket mellém és ráült.
- Nem tudom valahogy nem érzem jól magam. Biztos valami rosszat ettem.
- Aha. Szóval mi a bajod? - úgy látszik ezt nem vette be.

9. rész

Összerendezkedtünk, eltettem a jelentkezési lapokat, mert még otthon azért átfutom jobban. Tori meg bízik az ítélő képességemben, mert azt szokta mondani, hogy akivel együtt tudok működni akkor ő is remekül kijön majd, de azt mindig elfelejti, hogy teljesen más személyiségek vagyunk. 

- Van kedved beülni egy kávéra? 

- Persze, épp rá érek. - Elmentünk a közeli kávézóba ami pont útba esett. Leültünk az egyik asztalhoz és rendeltünk két jeges kávét. 

- Remekek voltak, csak azt bánom, hogy az egyik csaj nagyon kiborult.

- Igen az gáz volt. Szó szerint megijedtem tőle. - ami tényleg igaz volt. 

- Nyugi, ha valaki ilyet tesz mármint nem bírja a visszautasítást akkor az nem profi. 

- Téged már utasítottak vissza?

- Igen, nem is egyszer. De valamikor olyan béna kifogásokat találtak ki amik képtelenség ebben a szakmába. Mint például nem vagyok sovány vagy túl öreg vagyok és ezt a kijelentést akkor kaptam amikor 19 voltam. 

- Hú, az jó. Én még nem tudom milyen mert engem még nem utasítottak vissza ha azt nem számítjuk bele amikor Larry-t leakartam cserélni és Steve-t kértem meg hogy vegyen át, de azt mondta sok emberrel dolgozik együtt meg nem vagyok rapper. 

- Ez érthető. 

- De örülök, hogy Bryce-szal dolgozok mert egy kicsivel többet lehetünk együtt.

- Tényleg, hogy vagytok? Mondjuk én nagyon örülök, hogy együtt vagytok ismét. 

- Nagyon jól megvagyunk és én is kimondottan örülök, hogy újra együtt vagyunk és hogy visszafogadott. 

- Kanadában volt más udvarlód?

- Nem senki sem. Csak suliba jártam és egy cukrászdát nyitottam. Ami persze nyereséges volt.

- Nem csodálom, mivel nagyon jó cukrász vagy. 

- Köszi, ez mindig jól esik. De a nagyszüleim mondták, hogy jöjjek vissza. 

- Az nem rossz ötlet mert nagyon hiányoztál nekem mint barátnő, munkatárs. Unatkoztam mert nem igazán volt olyan személy akivel együtt tudnák lógni. 

- Nyugi itt vagyok és itt is maradok. 

- Remélem. 

- Tényleg azért szólhattál volna előbb hogy ma lesz a casting. 

- Bocsi én is úgy tudtam hogy csak jövő héten. De amikor kimentem a konyhába fél álomba és ránéztem a naptára és láttam hogy ma 8:30-kor van a meghallgatás. Nekem is rohanom kellett előkészíteni mindent. 

- Ügyes vagy. 

8. rész

Összerendeztük a jelentkezési lapokat. Utána behívtuk az összes jelentkezőt, hogy elmondjuk mikre lehet számítani és hogy fog kinézni a történet.
- Első sorban üdvözlök mindenkit itt. Szeretném elmondani hogy profi táncosokat keressünk akik tényleg ott vannak testben lélekben. Mindenkit tízesével megnézünk és utána kiválasztjuk a legjobb húszat és majd neki megosztom a további információkat. Mert a legvégén nyolc, kilenc embert fogunk felvenni. Úgyhogy már csak annyit szeretnék mondani, hogy sok sikert és mindent bele. - Még sosem láttam így elég határozott és erőteljes volt. Bekapcsolta a magnót és neki álltunk zsűrizni.

- Remek volt pár perc és elmondjuk hogy kijut tovább. - Odafordult hozzám amikor a többiek kimentek és elkezdtünk tanácskozni. Mindenki remekül szerepelt mondjuk voltak akik jobban szerepeltek és ők tényleg értették a dolgukat. Amikor megbeszéltük visszahívtunk mindenkit és elmondtuk hogy ki az húsz ember akikkel szívesen dolgoznánk együtt. Valaki kevésbé tudta elfogadni, hogy nem mondtuk a nevét valaki azért könnyebben elengedte.
- Na, jó. Ez a húsz embernek meg gratulálok. Majd jelentkezek, hogy mikor kell majd jönnötök akkor majd én mutatom a koreográfiát és le kell majd utánoznotok de nem hibázhatok. megint meg ismétlem magamat hogy nyolc maximum kilenc emberre lesz szükségünk.

7. rész

Kipihentem magamat a koncertet, el is felejtettem hogy milyen érzés. De azt tudom mondani, hogy egész jól fogadtak és remekül éreztem magamat és egy jó kis bulit sikerült összehoznunk. Kora reggel volt és üzent Tori, hogy menjek be, mert most fogjuk a táncosokat megnézni. Felöltöztem és elkészültem.

Odaértem a táncteremhez a folyosón rengetegen álltak. Alig fértem el, nagy nehezen átverekedtem magamat a tömegen és bementem a terembe ahol Tori már várt egy asztal és két szék társaságában. Az asztalon csomó papírok hevertek, gondolom a jelentkező lapok amiket kitöltöttek.
- Jó hogy itt vagy. Cuki a felsőd.
- Köszi. Jó sokan eljöttek. - Odamentem Torihoz és leültem mellé.
- Igen én sem hiszem el legalább ötvenen vannak. - az remek. Nehéz dolgunk lesz úgy érzem kiválasztani a legjobbakat. - Szeretném megtalálni a legeslegjobb táncosokat akikkel lehet együtt dolgozni.
- Elég el tökélt vagy ahogy látom.
- Hát jó hogy, mivel nem szeretnék olyan emberekkel együtt működni akikkel nem lehet kijönni, meg nem lehet rájuk számítani vagy cserben hagynak a bajban. - ezt megtudom érteni a régi táncosaim pont ilyenek amikor bajba kerültem akkor nem igazán álltak ki mellettem inkább hátba szúrtak.

6. rész

Másnap találkoztam Tori-val és neki álltunk a próbának teljes erő bedobással. Vissza kell egy cseppet rázódnom a tánc világába még akkor is ha nem tudok tökéletesen táncolni. Bár azt mondják hogy akinek van ritmus érzéke annak konyítania kell a tánchoz is. Éjjel nappal csak táncoltunk gyakoroltunk már álmomban is csak a mozdulatokat láttam. Ahogy közel éreztem magamhoz a fellépésem napját annyira ideges lettem és féltem hogy elfelejtek mindent. Elérkezett a nap amire vártam a tükörbe nézegettem magamat és közben beénekeltem.
- Szia. Mi a helyzet? - épp jókor megjelent Bryce leült mellém és megfogta a kezemet.
- Egy kicsit ideges vagyok. Mennyien vannak kint?
- Szerintem telt ház van. Meg nem mondom mennyien vannak de elég sokan eljöttek. - hű erre nem számítottam ha túl negatív szeretnék lenni azt mondanám, hogy tíz ember épphogy eljön. De azért örülök ennek.
- Az jó. Összeszedem magam és indulhat a műsor.
- Nyugi, nem lesz semmi gond. Tudod vegyél három mély levegőt és minden rendben lesz. - puszit nyomott a homlokomra és tovább állt. Örültem a biztatásnak mert most minden jó tanács jól jön per pillanat. De minden fellépésem előtt ideges voltam úgyhogy ez sem tért el az eddigitől.

Amikor vége lett nagyon megkönnyebbülten jöttem le a színpadról. Pár autogramot szétosztottam és alig vártam hogy hazamenjek piheni, mert elég fárasztó volt a hetem meg a napom.

5. rész

Átugrottam Tori-hoz szerencsémre otthon találtam. Mert pont olyan ember minden hol ott van kivéve a házat talán akkor amikor alszik, de akkor nem igazán szeretném zavarni.
- Mi a helyzet Alexis? Mesélj.
- Gondolom tudsz mindent és meg akarom beszélni a részleteket.
- Hát nem sok időnk van a felkészülésre, de megoldjuk ezt is. Nem igaz? Én arra gondoltam hogy már holnap neki foghatnánk a gyakorlásnak és amikor vége a koncertnek utána kereshetnénk táncosokat.
- Miért mi lett a többiekkel akikkel együtt dolgoztam?
- Amikor elmentél ők tovább léptek másoknak kezdtek dolgozni és nem igazán hajlandóak visszajönni hozzád. - na ez egy cseppet lesokkolt, mert azt hittem hogy ők is a barátaim ezek szerint tényleg minden barátomat elvesztettem. Mindegy. remélem jobbakat fogunk találni náluk, mert a fele mindig elkésett. Bár ezt mind tűrtük főleg én, mert Tori mindig számon kérte és ki is akarta rúgni őket de én meghátráltam. Most be kell keményítenem.
- Értem. Akkor ezerszer jobbakat fogunk találni náluk. Csak nem értek annyira a táncosokhoz, mármint hogy zajlik a casting. - ami igaz volt rám én sem voltam nagyon jó táncos nem hogy én válogassam ki a legjobbakat.
- Nem baj. Figyi ami a legfontosabb hogy tudjon táncolni ha lehet profi szinten. Fontos elem a táncnak a kisugárzás meg az is hogy élvezze amit csinál.
- Rendben. Megyek mert sok dolgom van össze kell szednem pár dalt amit elénekelnék.
- Jó, de cserébe csinálsz sütit holnapra.
- Ezt megbeszéltük. - kezet ráztunk és hazaindultam. Egyből a szobámba mentem és elkezdtem kutatni. Megtaláltam a mappámat amibe a dalokat tettem és elkezdtem kiválogatni azokat amiket most szeretnék előadni és amit még nem énekeltem el. Mert volt olyan is a tarsolyomban. Amikor végeztem neki álltam a sütésnek. Mert ha Tori kér tőlem valami édességet jobb ha teszem amit mond mert akkor nem enged a táncterem közelébe. És ez nem vicc mert már volt rá példa régebben. Amikor elkészültem épp akkor jöttek haza a többiek és egyből a sütire pályáztak, de szerencsére kiszabadítottam 6-7 darabot.
- Apa beszélhetnénk?
- Persze aranyom. - Kimentünk a kertbe az valahogy nálunk hagyomány ha valaki négyszemközt akar beszélni a másikkal, meg amúgy is szép a táj és megnyugtató környezet.
- Arról lenne szó, hogy Bryce elintézte most hétvégén fogok fellépni és beszélt Tori-val is az ügyemmel kapcsolatban.
- Ilyen korán? Nekem egy szóval sem említette meg.
- Lehet hogy nem sokára felfog keresni.
- Tudhatná, hogy az én beleegyezésem nélkül nem csinálhatsz semmit sem, mert én vagyok a menedzsered.
- Gondolom tisztában van vele, de csak jót akart.
- Ez egy újabb rossz pont a javára.
- Ugye csak viccelsz, hogy megint kezded a pontozást ellene és a hibáit veszed figyelembe.
- Nem csak folytatom ahol abba hagytam. - na ez remek mondhatom. Hiába vagyok már felnőtt önálló gondolkodású nő, még mindig az apám a főnök. - Nyugi szólt nekem csak átni szerettem volna a durcás arcodat.
- Ez nem volt szép. - ez durva volt a részéről, de valahogy meg is könnyebbültem. Megöleltem és felmentem a szobámba gyakorolni.

4. rész

Frissen és kipihenten keltem fel reggel készen álltam a mai napra. Épp egy üzenet érkezett Bryce-tól, hogy találkozni szeretne velem a stúdióban. Összeszedtem magamat és felöltöztem.

Odaérve láttam, hogy a fiúkkal van és próbálnak. Beléptem köszöntem nekik és helyett foglaltam Steve mellett. Kb. 5 perc múlva kimentünk Bryce-szal a folyosóra hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni.
- Miért kellett idejönnöm?
- Csak szólni akartam hogy hétvégén fel fogsz lépni. Tori-t felhívtam és eltud vállalni.
- Ez nem túl korai?
- De igen. Gondoltam jó ha beledobunk a mély vízbe már most.
- Kedves vagy.
- Tudom. - nem semmi ez a srác. Úgy látszik nincs is beleszólásom. De ő tudja. Egy puszit nyomtam az arcára és elköszöntem tőle. Bár marasztalni szeretett volna, de meg szerettem volna látogatni Tori-t és megbeszélni a dolgokat. Mire készüljek fel.

3. rész

Beszélgettünk amikor egy csaj odalépett hozzánk aki persze nem más mint akit Bryce-szal láttam amikor átmentem köszönni neki meg jelezni hogy visszatértem.

- Sziasztok. 

- Szia Ebony. Hadd mutassam be Ebony Alexis, Alexis Ebony. Trey barátnője. 

- Igen tudom. Örvendek. 

- Úgy szintén. Ti?

- Épp megbeszéltünk pár dolgot. Egyedül?

- Nem Trey-jel vagyok enni jöttünk. Van kedvetek csatlakozni? - Egy percre felém fordult Bryce, mint aki tőlem várja a választ, de én csak megrándítottam a vállamat. 

- Rendben. Miért is ne. 

- Jó akkor meg dumálóm vele és a szokott helyen találkozunk. Elindultunk az egyik kiszemelt étterem felé és beálltunk a sorba. 

- Minden rendben?

- Csak nem hittem hogy ilyen hamar összefutok Trey-jel.

- Előbb-utóbb úgyis találkoztál volna vele. 

- Jó, de reméltem hogy csak utóbb. 

- Próbálj lazítani. Rábólintottam, mert nem volt más választásom. És igaza is van úgyis szembe kell néznem mindenkivel az egész országgal. Ha már Trey-től kiborulok mi lesz akkor ha bejelentik a visszatérésemet. Leültünk az asztalhoz eddig minden jól megy. Talán jobb ha lazítok egy kicsit és nem vagyok görcsös. Hazamentünk, szokásos módon kimentem a kertbe és leültem a hintaágyra. 

- Szia nővérkém.

- Mi az?

- Semmi csak idejöttem köszöni. Bent is köszöntünk de csak tovább mentél.

- Ja, csak fárasztó volt a nap. Felvettünk egy dalt Bryce-szal és utána elmentünk sétálni meg kajálni. Közben találkoztunk Trey-jel és az új csajával. 

- Megbeszéltetek mindent Bryce-szal.

- Igen, minden egyes részletet. Örülök hogy visszajöttem, de még azért bizonytalan vagyok a karrieremmel kapcsolatba hiába erősödtem meg.

- Nem gond szerintem, majd kialakul. Ahogy szokás mondani jobb minél előbb leküzdeni a félelmeket mint abban élni. És ami a legjobb nem kell aggódnod mert mi is itt vagyunk ha bármi baj lenne. 

- Kösz.

- Mire jók a testvérek. Nem igaz? - ez jól esett. Ami fura mert én láttam el régebben tanácsokkal most meg fordítva. 

2. rész

Imádok Bryce-szal szórakozni és örülök, hogy nem annyira komoly és nem veszi komolyan amiket mondok. Odaadta a papírt és átmentem a másik helyiségbe, hogy feltudjuk venni a dalt.

Nagyon tetszett a dal mintha én írtam volna, de sajna erre nem jutott sor Kanadában. Túlságosan el voltam foglalva a kis üzletemmel.
- Nagyon jó voltál. Van kedved csavarogni és beszélgetni?
- Persze az jó lenne. - Elindultunk a városba az úti célunk többnyire a plaza volt. Amúgy is éhes voltam és ott vannak a legjobb éttermek, ha persze nem szüntették meg. Leültünk a szökőkút mellett lévő padra.
- Mit vársz az emberektől?
- Remélem elfogadnak és visszatudom szerezni az elismerésüket meg a rajongóim felét, bár egy kicsit félek a reakcióiktól, de remélem a legjobbakat.
- Szerintem nem lesz vészes. Többnyire el is felejtették a dolgot, de azért lehet, hogy visszafog köszönteni.
- Állok elébe.
- De ugye tudod, hogy ezért nem kellett volna elmenned mert megvédtelek volna.
- Tudom, de így éreztem. Nem is bánom, mert kipihentem magamat és erősebb vagyok mint valaha.
- Annak örülök és összejöttél valakivel?
- Nem igazán volt időm és nem is szerettem volna randevúzni. És te amíg nem voltam itthon?
- Én sem. Inkább a munkámra koncentráltam, meg a húgoddal foglalkoztam mármint beszélgettünk és megtanítottam vezetni.

1. rész

Reggel megbeszéltük Liz-zel hogy beugrunk egy kicsit a városba, mert be kell pótolnunk a négy évet, igaz beszélgettünk a chat-en de az nem az igazi. A sétálás közben elfáradtunk így beültünk egy kávézóba, remek helynek ígérkezett.
- Mesélj húgi, mi volt veled amíg nem voltam itt?
- A suli kész rémálom volt de szerencsére átmentem, van jogsim és összejöttem Matt-tel.
- Milyen Matt?
- Matt Duncan. Will öcsével. - szóhoz sem tudtam jönni, hisz amióta itt vagyok nem igazán találkoztam sem Will-lel, sem pedig Kristen-nel. Igazság szerint egy kicsit kerülőm is őket félek a reakcióiktól, bár ők sem nagyon keresik a társaságomat.
- Az jó. - próbáltam őszintének lenni mondjuk örülök, hogy talált valakit ha lehet ilyet mondani akkor annak kevésbé, hogy pont Will-nek az öcsével. De ez az ő döntése.
- És most visszaszállsz a nyeregbe? Mármint ismételten az énekesi karrieredre koncentrálsz?
- Igen, szeretném. És sikerülni is fog. Remélhetőleg már nem emlékeznek a történtekre.
- Szerintem senki sem, bár lehet hogy egyszer-kétszer rákérdeznek, de csak ennyi.
- Bocsi, de mennem kell mert a producerem vár és nem szeretném megváratni.
- Elvigyelek?
- Köszi, nem kell. - elindultam a stúdióba egy magamba. Remélhetőleg egy új dal fog engem várni, mert nekem nem sikerülni írnom. Nem is igazán foglalkoztam ezzel. Beérve láttam hogy senki nincsen még itt, így aztán beültem és próbáltam lazítani.
- Szia drágám.
- Na végre, majd nem bealudtam.
- Nem késtem, csak hamar értél ide. - adtam egy csókot Bryce-nak és már alig várom, hogy neki lássunk a munkának mert kíváncsi leszek milyen lesz együtt dolgozni. Biztos jobb lesz mint Larry volt. Annál szinte minden próba unalmas és lassan teltek az órák azt hittem hogy az első albummal nem leszünk készen a határidőre és ő persze nem volt hajlandó dalt írni. Így aztán vagy én írtam vagy Bryce-tól kértem segítséget vagy esetleg a barátaival együtt írtuk.
- Készült egy dal amit készítettem az egyik delikvensnek, csak az a bökkenő hogy nem megy hozzá a dal, gondoltam neked épp megfelel.
- Szóval egy selejt dalt kapok.
- Ne úgy fogd fel.

Szereplők

Alexis Hill

Bryce Washington

Elizabeth Hill

Spencer Blakelee