2. rész

Imádok Bryce-szal szórakozni és örülök, hogy nem annyira komoly és nem veszi komolyan amiket mondok. Odaadta a papírt és átmentem a másik helyiségbe, hogy feltudjuk venni a dalt.

Nagyon tetszett a dal mintha én írtam volna, de sajna erre nem jutott sor Kanadában. Túlságosan el voltam foglalva a kis üzletemmel.
- Nagyon jó voltál. Van kedved csavarogni és beszélgetni?
- Persze az jó lenne. - Elindultunk a városba az úti célunk többnyire a plaza volt. Amúgy is éhes voltam és ott vannak a legjobb éttermek, ha persze nem szüntették meg. Leültünk a szökőkút mellett lévő padra.
- Mit vársz az emberektől?
- Remélem elfogadnak és visszatudom szerezni az elismerésüket meg a rajongóim felét, bár egy kicsit félek a reakcióiktól, de remélem a legjobbakat.
- Szerintem nem lesz vészes. Többnyire el is felejtették a dolgot, de azért lehet, hogy visszafog köszönteni.
- Állok elébe.
- De ugye tudod, hogy ezért nem kellett volna elmenned mert megvédtelek volna.
- Tudom, de így éreztem. Nem is bánom, mert kipihentem magamat és erősebb vagyok mint valaha.
- Annak örülök és összejöttél valakivel?
- Nem igazán volt időm és nem is szerettem volna randevúzni. És te amíg nem voltam itthon?
- Én sem. Inkább a munkámra koncentráltam, meg a húgoddal foglalkoztam mármint beszélgettünk és megtanítottam vezetni.