Amikor kibeszéltük mindent Tori-val a magánéletünkkel kapcsolatban, egyből hazamentem. Helyett foglaltam az íróasztalomnál és elővettem a 20 ember jelentkező lapját ami persze mellékelve voltak fényképek is. Végig lapozgattam őket és felidéztem hogyan teljesítettek meg elképzeltem kikel tudnék együtt dolgozni a továbbiakban. Egyszer csak egy srác jelentkező lapja akadt a kezembe és a fényképe. Spencer Blakelee. Olyan ismerős ez a srác, de honnan. Talán láttam sz egyik videoklipbe vagy koncerten. De azt meg kell hagyni hogy elég profi.
- Szia nővérkém.
- Mit szeretnél? - letettem a lapot és odafordultam Liz-hez.
- Semmi csak köszöntem a kedvenc nővérkémnek.
- Egyrészt én vagyok az egyedüli testvéred, másrészt viszont ezt akkor szoktad bevetni ha valami nagy szívességet kérnél vagy kunyizni szeretnél. Szóval mit szeretnél?
- Most kivételesen nem kérek semmit sem.
- Ez csoda.
- Hahaha, nagyon vicces valaki. Milyenek voltak a táncosok?
- Nagyon jók, de lesz még egy meghallgatás és azt is leszűkítjük.
- Gyertek lányok kész a vacsora.
- Rendben máris megyünk anya. - Leiparkodtunk az étkezőbe és leültünk a helyünkre. Mindenki elmesélte a napját én meg csak meredten néztem a tányéromat és csak turkáltam, közben persze Spencer neve járt a fejembe, hogy mégis hol találkoztam vele, vagy ki ő. Lehet, hogy majd később rá kéne kérdeznem.
- Alexis, Alexis itt vagy köztünk? - hirtelen visszatértem az ábrándozásból.
- Igen itt vagyok.
- Nem is ettél semmit, jól vagy?
- Persze csak most nem vagyok éhes. Inkább felmegyek a szobámba. - felálltam és felmentem a szobámba ahogy mondtam. Rádőltem az ágyra és próbáltam relaxálni.
- Bejöhetek?
- Persze apa.
- Mi a helyzet? Mi történt? - lépett beljebb, odahúzta a széket mellém és ráült.
- Nem tudom valahogy nem érzem jól magam. Biztos valami rosszat ettem.
- Aha. Szóval mi a bajod? - úgy látszik ezt nem vette be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése