30. rész

Nem csak hogy feszült voltam a kialakult helyzettől de még ráadásul olyan fáradt voltam csoda hogy nem estem össze a fáradtságtól.
- Ha elfogatsz egy tanácsot akkor szerintem nyugodj le és ha készen állsz akkor beszélj vele. Ennyit még is megér. - Még egyszer megköszöntem, hogy ott maradhattam. Hazamentem és egyfolytában vagy a tv-t néztem vagy a teraszon üldögéltem és a vizet néztem. Közben Liz-t áthívtam hogy ne legyek annyira egyedül. Hirtelen megpillantottam Bryce-t, gondoltam hogy Liz hívta át mert elég gyorsan lelépett.
- Elég különös helyzet. - kezdett bele a mondandójába.
- Hát mit vársz tőlem ezek után.
- Tudom egy szemét voltam és téged okoltalak. Sajnálom. Mondjuk ez nem old meg semmit sem és nem is azt szeretném hogy ismét összejöjjünk mert biztos vagyok benne hogy ezek után nem fogadnál vissza. Csak szeretném hogy ne haragudj rá és bocsáss meg. - Láttam rajta, hogy komolyan gondolja az egészet és tényleg sajnálja amit velem tett. Mondjuk azt teljesen eltalálta, hogy nem akarom újra kezdeni vele, mert ez kicsit sok volt. Mondhatni kiábrándultam belőle. - Hagyok időt hogy átgondold. Megyek mert késésben vagyok.
- Várj. Rendben elszúrtad a dolgot, de szeretném a jó viszonyt fen tartani ezért azt javaslom hogy legyünk csak barátok.
- Az remek lenne. - odajött hozzám és a homlokomra adott egy puszit. Amikor elment megkönnyebbültem hogy megtudtuk beszélni és felnőttesebben. Nem úgy mint pár nappal ezelőtt amikor mindenki hibáztatott mindenkit. De majd meglátom hogy mit hozz a jövő nekem, főleg szingliként.

29. rész

- Foglalj helyett, csinálok egy jó meleg teát közben elmeséled mi történt.
- Semmi különös csak csúnyán összevesztem Bryce-szal.
- A buli miatt, mert nem jött el?
- Azért nem haragszok azt megérteném, ha a munkával kapcsolatos dolga lett volna. Közben kiderült hogy van egy másik barátnője Taylor személyében.
- Ki az a Taylor?
- Bryce-nak a régi bejárónője, de az lényegtelen. Engem hibáztat mert megcsalt.
- Hű azta.
- Te hova készülsz éppen?
- Egy filmforgatásra ahol táncosokat keresnek.
- Figyi. Lehet hogy fura kéréssel fogok elő állni de nem maradhatnék itt egy éjszakát akár elalszok a kanapén is.
- A kanapét nem ajánlom hacsak másnap nem egy iszonyú hátfájással szeretnél ébredni. Tapasztalatból mondom. De az egyik vendégszobát oda tudom adni.
- Köszi. - Felmentünk az emeletre, hogy megmutassa a szobát.
- Ha bármire szükséged van itt leszek a szomszéd szobában, de csak szólok hogy óvatosan keltsél fel mert elég morcos és undok tudok lenni olyankor és lehet hogy olyat is mondok amit nem gondolok komolyan. Úgyhogy ne vedd magadra.
- Rendben és köszönöm még egyszer hogy itt maradhatok. Ledőltem az ágyra és végig gondoltam minden egyes részletet. Valahogy kiábrándultam Bryce-tól mondjuk nem csoda. Liz-hez is mehettem volna hisz vele könnyebb ezt megbeszélnünk hisz ő mindent ismer, de az a gond hogy a szüleink beleszólnának apám pedig vérszemet kapna és kitekerné a nyakát vagy el sem tudom képzelni hogy mit művelne. Tori meg elutazott és csak két nap múlva jön haza. Mindegy valamicskét kéna aludnom legalább holnap tisztában tudnék gondolkodni. Másnap a konyhába próbáltam elmosogatni amíg távol van Spencer amikor végeztem rá jöttem hogy nem otthon vagyok. De szívességből csináltam végül is.
- Szia.
- Szia, hogy ment?
- Majd jelentkeznek. Veled mi a helyzet?
- Egész éjjel csak forgolódtam.

28. rész

Attól függetlenül hogy mennyire paráztam a buli miatt minden a legnagyobb rendben ment. Táncoltunk, nevettünk csak azt bántam hogy Bryce nem tudott eljönni és még a telefonját sem vette fel. Így aztán elmentem a stúdióba beszélni vele. Biztos lemerült a telefonja és nem tudott elszabadulni a munkától ezért mondjuk nem haragszok. De amikor odaértem egy elégé különös fül tanúja voltam.
- Ha nem szakítasz a libával akkor mindent elfogok mondani neki.
- Érts meg hogy felejtsd el és engem hagyj békén. - Belépve láttam hogy mindenki ott van még Taylor is aki nagyon fel van háborodva.
- Zavarok?
- Király hogy itt vagy. Bryce mondani akar valamit. - valamiért nagyon rossz érzetem támadt, úgyhogy próbáltam figyelmesen figyelni. És engem is kezdett érdekelni hogy mi ez a cirkusz. Szótlanul állt előttem és senki sem mert semmit sem szólni inkább azt figyelték hogyan reagál Bryce aki már elég ki volt kelve magától. - Na jó akkor én elmondom. A drágalátos barátod velem jár.
- Hogy mi? - nem hittem a fülemnek, próbáltam meggyőzni magamat arról, hogy ez csak egy kitaláció, de Bryce meg sem próbált mentegetőzni hogy ez hazugság.
- Jó, igen. Tegnap akartam szakítani vele.
- Szóval ezért nem tudtál eljönni a buliba, hogy vele lehess.
- Tudod mit ez inkább a te hibád, mert ha nem lépsz le évekre akkor ez az egész meg sem történt volna.
- Szóval engem hibáztatsz. Bár ezt megszoktam, mert ha rosszul cselekedsz akkor azt egyből másra fogod ahelyett hogy kiállnál és igenis felvállalod, hogy te tévedtél.
- Ha így gondolod akkor nyugodt szívvel elmehetsz.
- El is megyek. - Felindultan kiszaladtam a stúdióból, egy percre megálltam mert nem tudtam mégis hova menjek mert egyedül nem szerettem volna lenni. Ezért mentem a saját fejem után amire besötétedett. Nem nagyon sikerült kitalálnom hogy hova menjek ezért átugrottam az újdonsült legjobb haveromhoz Spencer-hez remélem otthon van és nem gond, hogy ilyen későn zavarom. Becsengettem hozzá. Kócosan és fél álomban kinyitotta az ajtót.
- Szia. Nem zavarok?
- Épp aludni készültem mert korán kelek.
- Akkor hagyjuk. - menni akartam de visszatartott és behívott.

27. rész

Elindultunk egyenesen a sulihoz Spencer-rel. Bryce sajnos csak később tud csatlakozni hozzánk amit természetesen megértek. Kiszálltunk a kocsiból a bejárat felé mentünk amikor fél úton meggondoltam magam és visszafordultam.
- Ez nem fog menni.
- Várj már, miért nem?
- Mert. nem hinném hogy itt lenne a helyem. - elállta az utamat és nem engedett továbbmenni hiába mentem jobbra hiába mentem balra egyfolytában elém állt. - Hagyjál elmenni.
- Nem, nem foglak elengedni. Akár órák hosszáig itt állhatunk úgy sem fogok odébb menni és szerencsédre épp ráérek. - 5 percig néztük egymást én elég durcás lettem. - Figyi, mitől félsz?
- Attól hogy lejáratnak, bár ennél jobban úgysem fognak.
- Én tudom min mész keresztül, de túl kell esned rajta így legalább megszabadulsz a félelmedtől akár még a múltadtól. - igaza lehet és ezért utálni kezdtem. Megfordultam, belekaroltam és elindultunk befelé. nem történt semmi igazából rám sem hederítettek vagy ha mégis oda néztek akkor nem vágtak semmilyen képet sem. Mintha egy egyszerű diák lennék egy kicsit megkönnyebbülés a részemről. Már huszonöt perce ott voltunk páran odajöttek kérdezősködni vagy köszönni.
- Van kedved táncolni? - láttam hogy Spencer nagyon unatkozik gondolom ezért tette fel a kérdést nekem.
- Hát veled szembe nincs nagy esélyem.
- Nem gond. - Megfogta a kezemet és bevitt a táncparkettre. Ami különös volt mert egy gyors szám ment akkor de amikor elkezdtünk volna táncolni egy lassú szám következet.

26. rész

Észre vettem hogy nagyon tanulmányozza a meghívót. Ha akar elmehet de engem felejtsen el.
- Mi van ha szembe szállnál velük, az annyira nem gond hogy nem végezted el mert akkor nem hívtak volna meg. Nem igaz?
- Myra intézte el aki az ellenségem és tuti hogy kitalált valamit hogyan tudna jobban lejáratni. Abból meg nem kérek,
- Ha azt mondom hogy elkísérlek, akkor is nemet mondanál?
- Mi?
- De ha ez sem jó akkor Bryce-t is elhívhatod és akkor hárman mennénk el. Legalább tud valaki veled törődni ha én elkezdek ott csajozni.
- Ki van zárva. Nem veszek ebben részt és vita le van zárva.
- Meg kell mutatnod nekik hogy legyőzhetetlen vagy és nem hátrálsz meg semmitől sem. - annyira erősködött nem volt más választásom mint hogy rábólintottam.
- Oké, rendben. Egy feltétellel ha kikezdesz Myra-val akkor kitekerem a nyakad.
- Kezet rá. - Csak Bryce-t kell meggyőznöm ami nem lesz könnyű, de megoldom hisz okos csaj vagyok. Szerencsére hamar el engedett minket Tori mert dolga akadt. Egyből Bryce-hoz futottam a stúdióban volt még szerencsére, de már készülődött hazafelé.
- Szia Bryce.
- Szia, mit csinálsz itt? Tudtommal most nem dolgozunk együtt.
- Csak egy hatalmas szívességet akarok tőled kérni. Lesz egy suli buli péntek este és szeretném ha eljönnél velem, támaszként.
- Tudod, hogy nem szeretem az ilyeneket.
- Tudom, de az én kedvemért. Félek hogy belém köt valaki vagy hátba szúrnak úgy mint régen. - elővettem a kiskutya szemet hátha az segít mondjuk az sem sokat szokott, de próba szerencse. Nem igaz?
- Na jó. De most szólok hogy dolgozok úgyhogy késni fogok legalább fél órát.
- Nem gond. Azért is hálás vagyok hogy igent mondtál ami fura mert nehéz esett tudsz lenni.
- Jó napom van. Minden úgy sikerült ahogy elterveztem. - na ennek örülök. Már csak a ruhát kell kiválasztanom hogy mégis mibe menjek.

25. rész

Neki láttam ebben a két napba a csomagolásnak. Közbe befogtam Liz-t, Spencer-t és Bryce-t. Párszor azért a szüleim is besegítettek. Átvittünk mindent az új lakásba és már egyből az enyémnek éreztem saját szabályok és akkor jövök haza amikor csak szeretnék. Nincs szülői felügyelet. Az egyik szobát kiszemeltem magamnak ahol a hangszereket fogom tárolni. A zongorával bajlódtak a fiúk ezért Liz-zel úgy döntöttünk egy kicsit megtréfáljuk őket. Igaz nem egy erősebb fajta csínyt találtunk ki csak annyit hogy a zongorát mozgassák úgy ahogy épp megfelel ami nem könnyű esett. Főleg ha gyorsan meggondolom magamat. Mi csak háttérben nevetgéltünk ami persze feltűnt nekik.
- Ugye csak most szívatok minket?
- Bocsi, ezt nem hagyhattuk ki. - végeztünk nagyjából a pakolással és már mindenki haza ment csak Liz maradt ott nálam.
- Te is mész?
- Kösz, hogy ki akarsz dobni.
- Nem akarlak csak kérdeztem.
- Arra gondoltam hogy itt töltöm az estét. Ha nem baj?
- Nem. Hogy tetszik a ház?
- Nagyon jó. Csak hiányozni fog, hogy nem leszel ott a közelben.
- Hetente egyszer haza megyek.
- Az nem lesz olyan. - Kicsit mégis örültem, hogy Liz ott maradt mert nem nagyon tudok elaludni egy idegen helyen. Csak az első éjszakát bírjam ki és utána minden simán megy. Igaz nem sokat aludtunk mert az egész este beszélgettünk, minden téma szóba jött. Fáradt nyűgös voltam reggel azt sem tudtam pontosan megmondani hogy hol is vagyok. A táncpróbán ültünk nem csináltunk semmit mivel épp szünet volt. Én éppen a postámat néztem át mert betettem a táskámba mikor ide fele tartottam. Kezembe akadt egy meghívó amit a régi sulimból küldtek, hogy szívesen látnának. Összegyűrtem és hátra vágtam.
- Áú.  Haragszol rám? - hátranéztem láttam hogy Spencer áll mögöttem és őt találtam el.
- Bocs nem akartalak eltalálni.
- Ez mi?
- Egy meghívó a régi iskolámba, de kizárt hogy elmenjek.
- Miért?
- Mert nem végeztem el és miattuk kellett elhagynom a várost.

24. rész

Amikor végeztünk az egész lakás üggyel apámmal elmentünk az egyik közeli fagyizóba. Egy igazi apa lányos nap ami ránk fért.
- Tényleg apa, kérdezni akartam már régebben de sosem tudtam mert közbe jött valami. Hogy állsz ahhoz hogy Liz és Matt együtt vannak?
- Nem bánom, megbízok benne.
- Szóval engem tiszteltél meg azzal hogy együtt vagyok Bryce-szal.
- Nem erről van, szó elmagyaráztam hogy mit gondolok róla inkább a baráti köréről. De legalább valamilyen szinten el viselem. Mert téged azért jobban féltelek mint Liz-t, mert ő elég verekedős típus tud lenni, neked mondjuk nagy a szád.
- De az fura hogy én vagyok az idősebb és engem jobban féltesz.
- Ha elfelejtetted volna híres sztár vagy és őket céltáblának szokták használni. Hiába mutatod, hogy te igenis erős vagy.
- Tudom mire vállalkoztam.
- Annak viszont örülök hogy remek lányai vannak.
- Jó mentő akció. Amúgy is remek nevelést kaptunk. - jól befagyiztunk és ideje volt hazamenni. Ahogy hazaértünk anya épp a konyhában készítette el a vacsorát.
- Hogy sikerült?
- Ideje kibontanunk a pezsgőt a nagy lányunk végre elköltözik. - leesett az állam és szerintem nagyot is koppant amikor meghallottam hogy mit mond apa. Azért egyből tudtam nem gondolja komolyan.
- Köszi apa, én is szeretlek.
- Ezek szerint jól ment.
- Igen és már két nap múlva költözhetek. Alig várom. Bár fura mert egész álló nap fel voltam pörögve és egyfolytában azt mondtam magamnak hogy alig várom a beköltözést. Nem mintha hamar szabadulni szeretnék tőletek, de szeretnék egy kis magányt.
- Megértem szívem.
- Apropó anya, vannak dobozok amikbe tudok pakolni.
- Garázsban kéne lenni néhány darabnak.
- Köszi. - arcára nyomtam egy puszit és kimentem a garázsba. Találtam is legalább nyolc darabot ami szerintem elég lesz.

23. rész

Másnap nagyon fel voltam pörögve alig vártam hogy apával megnézzük a házat. Magamra kaptam valami göncöt ami a kezem ügyébe került. És lerohantam a lépcsőn.
- Mehettünk apa? - épp a konyhába fogyasztotta a reggeli kávéját.
- Máris. Elkészülök és indulhatunk. - bepattantam a kocsiba és alig győztem kivárni amíg oda érünk. Kiszálltunk a kocsiól, körbenéztem melyik lehet az a ház. Kijött az egyik ajtón egy hapsi és pont hozzánk tartott.
- Sziasztok. Örülök, hogy ismét találkozunk.
- Úgyszintén. - bekísért minket a házba. Csoda szépen festett ki nem csak kívül hanem belül is.
- Költözik a család?
- Nem, csak a lányom.
- Nézz csak körül nyugodtan, ha bármi kérdésed van felteheted. - úgy is tettem az emelettel kezdtem minden helyiségbe benyitottam és minden kis részletet alaposan megnéztem. Utána lefelé mentem és ott tartottam egy kisebb fajta szemléletet.
- Mit lehet tudni a lakásról?
- Nem régiben fejeztük be a felújítást, gyönyörű a kilátás, csendes környezet, kiváló a fekvése és remek áron tudom kínálni. Ha esetleg nem tetszik a színek akkor nyugodtan átfesthetsz. - arrébb húztam apát, hogy halló távolságon kívül legyen a pasas.
- Nagyon tetszik. Eltudnám képzelni itt az életet.
- Akkor megkössük a szerződést?
- Igen, ha neked is megfelel.
- Nincs ellen vetésem. - leültünk az asztalhoz és áttanulmányozta apa alaposan a szerződést, utána odaadta nekem hogy én is olvassam el. Ha szerződésekkel futnék össze akkor mégis mire legyek figyelmes. Ami természetesen jól jön, nem nyaggathatom öröké az apámat. Nem igaz?Aláírtuk a szerződést.
- Mikor lehet beköltözni?
- Holnap után már a tiéd lehet.
- Remek. Alig várom. - Ami a legeslegjobb ebben a házban hogy a tengerpart közelében van és pont ránéz az a szoba amit kinéztem magamnak.

22. rész

Elbeszélgettük az időt észre sem vettem hogy lassan már besötétedik. Minden témát átbeszéltünk, meg pár régi emlék is szóba jött ami szerintem vicces volt de Spencer szerint nem igazán, de most azért tud rajta nevetni. Hazavitt a kocsival és elköszöntünk egymástól. Szerencsére még nem volt annyira késő hogy már vacsorázunk és marad még 10 percem. Bementem a zeneszobába és leültem a zongora elé, mintha megjött volna az ihlet. Elkezdtem kijavítani a hibákat a dalomban és elő is adtam magamnak.

- Szép dal. - hátra fordultam és apa állt az ajtóba. Közelebb jött és leült mellém.
- Köszi. Mióta állsz itt?
- Amióta elkezdted játszani az új slágeredet. Bocs hogy nem voltam itt.
- Nem haragszok, de elég pocsékul mentek a lakás nézelődési expedícióm.
- Én találtam lakást amíg el voltam.
- Tényleg?
- Igen, összefutottam egy régebbi ismerősömmel és pont eladják a házukat. Igazából nem láttam, de holnap akár meg is tudjuk nézni, ha ráérsz.
- Természetesen igen.
- Az remek. Gyere le mert mindjárt vacsorázunk.

21. rész

Betértünk egy kisebb jó hangulatú étterembe. Még mielőtt helyett foglaltunk volna Spencer kihúzta a székemet és betolt.
- Sziasztok. Mit hozhatok?
- Én egy csirkés tacot kérek sült krumplit és egy pohár kólát jéggel.
- Én azt kérek.
- Rendben máris hozom.
- Köszönjük. - nem telt el sok idő de már ki is hozták a rendelésünket.
- Mesélj miért szakítottál a barátnőddel azt hittem hogy minden rendben van köztettek. Igaz nem ismertem.
- Azt meséltem neked, hogy ő egyáltalán nem dolgozik és minden szabadidejét vásárlással tölt el ahelyett hogy munkát nézzen magának. Közben engem nyaggatott hogy miért dolgozok annyit és miért nem foglalkozok vele. Ami természetesen nem igaz. Már besokalltam a hisztijétől, nem igazán szerettem az ilyen csajokat.
- Akkor miért jöttél össze vele?
- Mert az elején még nem volt ilyen. - Ahogy ezt a témát kiveséztük észre vettem annyira még sem bánja a dolgot, hogy ő most sajnálná a kapcsolat végét. Mindenki másképp éli meg a szakítást, mert mi is szakítottunk egyszer Bryce-szal ami annyira nem volt vészes, mivel nem rosszban váltak el az utunk. - Tényleg mesélted, hogy elakarsz költözni.
- Igen, tudsz egy jó kecót esetleg?
- Bocsi, de nem. Haladsz a lakás keresésével?
- Nem igazán, mivel apám egy üzleti úton van és meg kell várnom mire hazajön.
- Ja, segít a nézelődésében?
- Igen, mert a szerződéshez nem igazán értek, többnyire ezért, mert tudja hogy mire kell figyelni hogy ne egy átverés legyen az egész. Már járt úgy régebben és most sokkal elővigyázatosabb.
- Sok sikert, hogy megtaláld az álmaid lakását. De mégis miért nem Bryce-szal költözöl össze?
- Mert az ő háza és nem akarok rákérdezni hogy: Hé figyelj összeköltözhetnénk. Egyrészt neki kéne megkérni-e hogy együtt éljünk, másrészt viszont szeretnék egyedül élni egy darabig, mert a szüleimmel laktam idáig és szeretném kipróbálni az egyedül létett.
- Megértem.

20. rész

Az egyik reggelen úgy határoztam elmegyek a plazába vásárolgatni egymagamba, mert senki sem ért rá. De nem baj, általában azért szerettek társaságban elmenni mert akkor ki kérhetem a véleményeket hogyan áll rajtam a ruha. A part közelében jártam amikor megpillantottam Spencert a barátnőjével egy piknik kosár társaságában. Hirtelen arra lettem figyelmes hogy a csaj az arcába öntötte Spencer-nek és viharosan eltávozott. Odamentem Spencer-hez hogy megtudjam minden rendben van-e.
- Szia. Minden oké? Láttam hogy a barátnőd feldúlva elmegy. - előhalásztam a táskámból néhány papír zsebkendőt és odaadtam neki, hogy megtörölközzön.
- Köszi. Épp szakítottam vele, de nem igazán tudta elfogadni a döntésemet. Te mi járatban?
- Épp a plazába igyekeztem csak láttam hogy itt vagytok és gondoltam idejövök köszöni csak láttam a kis műsort. Ha szeretnél akkor csatlakozhatnál hozzám.
- Rendben csak előbb haza megyek átöltözni. - Beszálltunk a kocsijába és elmentünk hozzá. - Várj meg lent gyorsan átöltözök. - Körülnéztem a nappaliban, kellemes, otthonos környezetet tükrözött és nem is volt annyira nagy.
- Nagyon szép a házad.
- Köszi, örülök hogy tetszik.
- Én is épp el szeretnék költözni, de előbb meg kell várnom apát hogy haza jöjjön az üzleti útjáról.
- Mehettünk? - rábólintottam és megint beszálltunk a kocsijába. Irány a plaza a terv szerint. Be is tértünk az egyik ruhaüzletbe.
- Körülnézhetsz nyugodtan.
- Nem, én helyett foglalok itt. - bevittem a próbafülkébe ruhákat és felpróbáltam egyesével. Kimentem Spencer-hez hogy véleményezze a ruhákat mégis hogy áll rajtam. Amit eddig felpróbáltam mindegyikre azt mondta hogy jól áll és csinos vagyok benne. Felvettem egy olyan ruhát amiben úgy nézz ki mintha egy zsákot hoztam fel és abban mentem ki. Ahogy sejtettem arra is azt mondta hogy jól nézek ki benne ami gyanús. Lehet hogy ízlés ficama van vagy csak kedves akar lenni. - Kimentem a fülkéből a saját ruhámba és a kezemben a választott ruha ami ténylegesen tetszik.
- Az össze ruhára azt mondtad, hogy jól néz ki. Miért?
- Hátha előbb szabadulok innen és kezdek éhes is lenni.
- Mikor fogom megtanulni hogy pasival sosem menjek vásárolni.
- Figyi, a lányok és fiúk nagyon eltérően vásárolnak mert nekünk 5 perc és már kint is vagyunk az üzletből, ti meg órák hosszáig képesek vagytok vásárolni.
- Jó, engesztelés képen megmondhatod, hogy hova menjünk kajálni.

19. rész

Végig jártuk a házakat és megmondhatom egyik sem volt szimpatikus. Nem tudnám elképzelni az életemet ott. Az utolsó lakáshoz érkeztünk ahogy benyitottunk olyan mintha belecsöppentünk a Barbie baba házába, mert rózsaszínben pompázott a lakás. Szerintem az összes árnyalata megtalálható a falon.
- Na ez tetszik? - egy jó darabig nem tudta szóhoz jutni a döbbenettől.
- Hát nem igazán. Semmi bajom sincsen a rózsaszínnel, de ez már túlzás.
- Ha nem tetszik akkor át is lehet festeni. - a pasi aki körbe vezetett a városon minket elégé megváltozott a modora, mert most bunkón kezdett viselkedni. Vettem három nagy levegőt, hogy le higgadjak mert nem akartam lesüllyedni az ő szintjére és kioktatni. Mert akkor biztos nem kímélném és nem fog semmi sem érdekelni onnantól kezdve.
- Köszönjük szépen de most távozunk. - Kimentem az ajtón, közben hátra néztem hogy Liz követ-e. De utánam jött ami jó. Úgyhogy irány haza.
- Szia anya megjöttünk. - épp a konyhába készítette el a vacsorát amikor megérkeztünk haza.
- Hogy ment?
- Pocsékul. Apa lemondta és egyáltalán nem volt szimpatikus az ingatlanügynök ahogy viselkedett velünk.
- Csodállak, hogy nyugton maradtál.
- Muszáj volt. Tényleg apa hazajött?
- Nem. Felhívott pont az előbb és el kellett utazni a konferenciára, de megpróbál minél előbb hazajönni.
- Értem. - egyáltalán nem voltam csalódott, mert megértem ha közbe jön egy üzleti út, de közben sajnáltam hogy nincs itt és nem tud segíteni. A további napokban nem is nézegettem lakásokat, inkább úgy döntöttem megvárom amíg apa hazajön. Addig is el voltam havazva a fellépések meg a táncpróbák között ingadoztam, párszor meg interjúkra kellett mennem. Most már bejelenthettem be indult a karrierem de jó irányba. Közben Spencer-rel lógtam és teljesen összebarátkoztunk. Csoda hogy általánosban nem kerestük egymás társaságát, igaz miért is tettem volna, hisz nagyon felszínes voltam és csak olyanokkal barátkoztam akik többre tartják magukat, de amikor a gimibe iratkoztam akkor visszavettem a tempóból és akkor nem érdekel hogy kivel barátkozók.

18. rész

Félig meddig elkészültem a lassú balladámmal, de valahogy nem voltam meg elégedve vele. Ezért kimentem a konyhába narancslét önteni. Láttam hogy apám épp megérkezett és a dolgozószobájába ment, úgy gondoltam épp ideje elbeszélgetne vele. Hű ez pont úgy hangzott mintha nagy bajban lenne.
- Apa bejöhetek?
- Persze. Gyere csak. Mi az óhajod? - helyett foglaltam az előtte levő széken és belekezdtem a mondanivalómba.
- Az elmúlt napokban azon gondolkodok, hogy ideje elköltöznöm itthonról és szeretném a segítségedet kérni mert te jó vagy ebben a szerződés kötésben.
- Hogyhogy el szeretnél költözni? Nem jó itt neked?
- Megfelel, de szeretnék a saját utamra lépni.
- És mik az elvárásaid a lakással kapcsolatban?
- Nincs sok. Csak legyen jó környéken, otthonos legyen. Ne legyen túl drága de túl olcsó sem olyan közép mezőben.
- Rendben majd utána nézek.
- Köszi. Hagylak dolgozni mert nekem is fel van adva a lecke. - kimentem a szobából egyenesen a másikba. Csak 5 percet töltöttem el a zongoránál és átültem a gép elé, hogy lakások után érdeklődjek. Találtam párat ami felkeltette az érdeklődésemet és apával is megosztottam, úgyhogy vele majd elmegyek megnézni. Egyedül ilyenbe nem igazán szerettek belevágni. Liz is csatlakozott hozzánk, mert otthon úgy is unatkozott volna ezzel a kifogással élt. Már a ház előtt várakoztunk és apa még nem érkezett meg.
- Mindjárt felhívom apát, hogy hol van. - mondtam Liz-nek meg a pasasnak aki bemutatja a házat. Félre vonultam és felhívtam. De sajna azt mondta hogy nem ér rá, mert pont közbe jött valami. Ez az én szerencsém. Visszamentem Liz-hez.
- Na, mi a helyzet?
- Közbe jött egy tárgyalás és sajnálatos módon nem tud elszabadulni.
- Az nem gond. Megnézhetjük attól függetlenül és amelyik tetszik azt megkonzultálod apával. - Ez nem is olyan rossz ötlet végül is.

17. rész

- Ő Jason mármint most már Spencer-nek hívják. Általánosban osztálytársak voltunk és a tanárok mindig őt jelölték ki a tanuló társamnak mert akkor sem voltak fényesek a jegyeim.
- Igen és elég nehéz volt a tanulásra bírni.
- Jó igaz, de fizikát nem igazán fogom használni.
- Kitudja, hátha áttérsz fizikus szakra. Bár lehet hogy nem sok jó fog kisülni belőle.
- Kedvesebb voltál régebben.
- Az emberek változnak. Na mindegy. Bocs, de még rengeteg dolgom van.
- Ki kísérlek. - felálltunk a székről és kimentünk a ház elé.
- Hát, örültem hogy találkoztunk.
- Én is, fura módon. - elköszöntünk egymástól és visszamentem a házba. Leültem a kanapéra Liz mellé.
- Hogyhogy más lett a neve? Ezt nem értem.
- Röviden összefoglalva új életet akart kezdeni és már nem akar a múltra gondolni.
- Úgy mint te.
- Majdnem. - valami oknál fogva örültem hogy találkoztunk, még akkor is ha nem voltunk nagyon jóban csak csomószor korrepetált ami nem volt könnyű neki mert mindennel el voltam foglalva csak a tanulással nem. De szerencsére azért megtudta oldani és egy halovány hármasra sikerült feltornásznom magamat a segítségével. De tényleg meglepett főleg a kinézetével. Az egyik reggel bementem a stúdióba, mert egy új dalon kellett dolgoznunk ami persze nem jött össze még az alap sem igazán sikerült összekreálni.  Úgyhogy Bryce feladta a leckét nekem, hogy otthon próbáljak meg egy lassú balladát írni. Ha tud akkor közben ő is betud segíteni. Unalmas napok következtek koncert, interjú, fotózás és így folyvást folytán azt hittem hogy nem lesz sosem vége. Legalább egy kisebb fajta pihenést kaptam. Amit ki is használtam mert Liz-zel együtt elmentünk egy szépségszalonba lazítani. Pakolások, masszások. Ezt megtudnám szokni minden nap.
- Hogy haladtok Matt-tel? - kérdeztem mert érdekelt egy kicsit a magánélete. Talán azért is mert ő mindent tudott én meg nagyon le voltam maradva.
- Nagyon jól, remekül megértjük egymást. És Will kérdezett felőled.
- Tényleg? Mit mondott? - ez meglepett mert már elég régóta hogy nem beszéltünk egymással. Azért nekem is hiányzik a társasága, de ezt valahogy nem igazán szeretném kimutatni.
- Csak azt kérdezte hogy vagy, jól megy a sorod és hogy egyszer találkozhatnátok.
- Azt még meglátom. - nem tudtam mit gondoljak, mondjuk tényleg jó lenne összefutni de ezt azért még átgondolom hisz nem igazán tartottuk a kapcsolatot és ez úgy jött ki mintha nem is érdekelné, hogy vagyok.

16. rész

Nem hiszel hogy Jason az. Ez váratlan volt még általánosban egy osztályba jártunk. Nem mondhatni hogy olyan jó barátok voltunk de rosszban sem voltunk, inkább semlegesek voltunk egymásnak. Arra most már tisztán emlékszek hogy a tanárok mindig mellém osztották be mert én nem voltam egy Einstein ő meg kitűnő tanuló volt. És nem is így nézett ki hanem sokkal ducibb volt sokan is piszkálták ezzel. El sem hiszem hogy ismét találkoztunk. Mára végeztünk és mindenki ment a maga dolgára. Én gyorsan összeszedtem a cuccaimat elköszöntem Tori-tól és Jason után mentem.
- Jason várj. - megállt és megfordult.
- Már Spencer-nek hívnak.
- Rendben. Van szabad órád? Arra gondoltam hogy beszélhetnénk.
- Igen, miért is ne. - Hozzánk indultunk, mert az kényelmesebb mintha beülnénk egy kávéra. Ahogy láttam nem volt egy lélek sem otthon. Kiöntöttem két pohárba üdítő és odanyújtottam Jason-nek vagy inkább Spencer-nek.
- A szüleim gondolom bevásárolni vannak a húgom meg biztos a pasijával.
- A kicsi Elizabeth Hill szerelmes? Emlékszem amikor idejöttem akkor még kisebb volt bejelentette hogy hülyék a fiúk és soha nem lesz szerelmes.
- Ja arra én is emlékszek. Az elég vicces volt. De mesélj magadról mi ez a nagy változás? Mert nem értek semmit sem.
- Azzal tisztában vagy hogy piszkáltak a súlyom miatt meg stréber is voltam egyben. Szó szerint már terrorizáltak. Elmentem fogyi táborba, katonai táborban is voltam és mondhatni új életet kezdtem és ezért változtattam meg a nevemet.
- Mint én. - kb. egy cipőben járunk ha lehet így fogalmazni.
- És veled mi a helyzet?
- Gondolom mindent tudsz rólam, úgyhogy nem ragozom.
- Igen csak gondoltam rákérdezek.
- Van barátnőd? Mármint ne értsd félre mert foglalt vagyok csak érdekel.
- Igen, másfél éve vagyunk együtt.
- Az jó. Mit dolgozik?
- Sajnos semmit sem, de remélhetőleg talál valami munkát. - elbeszélgettük az időt és fel sem tűnt hogy haza jött Liz.
- Sziasztok.
- Szia Liz.
- Ismerjük egymást?
- Mintha a nővéredet hallottam volna.
- Én meg sem szólaltam csak tanakodtam magamban.

15. rész

Reggel elmentem a táncpróbára, nyúzott és fáradt voltam. Főleg hogy nem is csináltam semmit sem.Azt leszámítva, hogy ide-oda rohangáltam, voltak kisebb  fajta fellépéseim vagy interjú esetleg még fotósorozatok is készültek. Egy cseppet beindult a karrierem és egyenesbe jöttem.
- Szióka. Felkészültél a táncra?
- Igen Tori felkészültem. - mondtam neki gúnyos hangon.
- Hű ez nem volt őszinte. Úgy látom pontosak az új táncosok. Ez jó jel.
- Most kíméletesebb leszel velük?
- Azt még meglátom, ha tudják tovább tartani a tempót velem akkor meggondolom magamat. - Gondolhattam volna, hülye kérdés volt. Beálltunk a pozíciókba és elkezdődött a próba. Szerintem mindenki ügyesen teljesített, de Tori még azért nem akarta bevallani. Mondjuk megtudom érteni most keménynek szeretne fellépni. Talán így megtudja kapni a némi tisztelet amit az előző csapattól nem kapott. Tartottunk 10 perc szünetet, hogy lepihenjünk. Odamentem az asztalhoz vizet igyak amikor Spencer megjelent mellettem. Ránéztem és egyből beugrott hogy most vagy soha beszélnem kell vele. Valahogy ki is ment a fejemből.
- Szia. Elég kemény Tori, nem? - csak bólintottam egyet közben azon tűnődtem mégis hogyan kérdezek rá. - Látom nem tudod ki vagyok. Nem tudom, hogy ezen megsértődjek vagy hagyjam csak ennyibe. - Szóval ismerjük egymást de akkor sem tudom hogy honnan, olyan mintha a fejembe látna és meg sem kell szólalnom. Lehet hogy ez lesz a legjobb meg sem szólalok hátha megtudok mindent. Mert ha megszólalok lehet hogy elrontok valamit és megharagszik. Az ellenségem lenne nem hinném, mert nem tudok róla hogy lenne, nem mintha mindenki szeretne de szerintem senki sem utál. Vagy egy régi jó barát, de azt meg miért felejtettem volna el. Oké hogy ő ismer mivel ismert ember vagyok, de ezek szerint nekem is ismerni kéne. Lehet hogy autogramot adtam neki egyszer mert nem minden rajongómra emlékszek.
- Adok egy kis segítséget. Régebben csomószor korrepetáltalak.
- Emberek vissza próbára. - Tori szólt és Spencer eltávolodott tőlem. Közben végig gondoltam ez mit akart jelenteni nem jutottam előre aztán hirtelen mint a villámcsapás eszembe jutott.
- Jason?