- Ő Jason mármint most már Spencer-nek hívják. Általánosban osztálytársak voltunk és a tanárok mindig őt jelölték ki a tanuló társamnak mert akkor sem voltak fényesek a jegyeim.
- Igen és elég nehéz volt a tanulásra bírni.
- Jó igaz, de fizikát nem igazán fogom használni.
- Kitudja, hátha áttérsz fizikus szakra. Bár lehet hogy nem sok jó fog kisülni belőle.
- Kedvesebb voltál régebben.
- Az emberek változnak. Na mindegy. Bocs, de még rengeteg dolgom van.
- Ki kísérlek. - felálltunk a székről és kimentünk a ház elé.
- Hát, örültem hogy találkoztunk.
- Én is, fura módon. - elköszöntünk egymástól és visszamentem a házba. Leültem a kanapéra Liz mellé.
- Hogyhogy más lett a neve? Ezt nem értem.
- Röviden összefoglalva új életet akart kezdeni és már nem akar a múltra gondolni.
- Úgy mint te.
- Majdnem. - valami oknál fogva örültem hogy találkoztunk, még akkor is ha nem voltunk nagyon jóban csak csomószor korrepetált ami nem volt könnyű neki mert mindennel el voltam foglalva csak a tanulással nem. De szerencsére azért megtudta oldani és egy halovány hármasra sikerült feltornásznom magamat a segítségével. De tényleg meglepett főleg a kinézetével. Az egyik reggel bementem a stúdióba, mert egy új dalon kellett dolgoznunk ami persze nem jött össze még az alap sem igazán sikerült összekreálni. Úgyhogy Bryce feladta a leckét nekem, hogy otthon próbáljak meg egy lassú balladát írni. Ha tud akkor közben ő is betud segíteni. Unalmas napok következtek koncert, interjú, fotózás és így folyvást folytán azt hittem hogy nem lesz sosem vége. Legalább egy kisebb fajta pihenést kaptam. Amit ki is használtam mert Liz-zel együtt elmentünk egy szépségszalonba lazítani. Pakolások, masszások. Ezt megtudnám szokni minden nap.
- Hogy haladtok Matt-tel? - kérdeztem mert érdekelt egy kicsit a magánélete. Talán azért is mert ő mindent tudott én meg nagyon le voltam maradva.
- Nagyon jól, remekül megértjük egymást. És Will kérdezett felőled.
- Tényleg? Mit mondott? - ez meglepett mert már elég régóta hogy nem beszéltünk egymással. Azért nekem is hiányzik a társasága, de ezt valahogy nem igazán szeretném kimutatni.
- Csak azt kérdezte hogy vagy, jól megy a sorod és hogy egyszer találkozhatnátok.
- Azt még meglátom. - nem tudtam mit gondoljak, mondjuk tényleg jó lenne összefutni de ezt azért még átgondolom hisz nem igazán tartottuk a kapcsolatot és ez úgy jött ki mintha nem is érdekelné, hogy vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése