22. rész

Elbeszélgettük az időt észre sem vettem hogy lassan már besötétedik. Minden témát átbeszéltünk, meg pár régi emlék is szóba jött ami szerintem vicces volt de Spencer szerint nem igazán, de most azért tud rajta nevetni. Hazavitt a kocsival és elköszöntünk egymástól. Szerencsére még nem volt annyira késő hogy már vacsorázunk és marad még 10 percem. Bementem a zeneszobába és leültem a zongora elé, mintha megjött volna az ihlet. Elkezdtem kijavítani a hibákat a dalomban és elő is adtam magamnak.

- Szép dal. - hátra fordultam és apa állt az ajtóba. Közelebb jött és leült mellém.
- Köszi. Mióta állsz itt?
- Amióta elkezdted játszani az új slágeredet. Bocs hogy nem voltam itt.
- Nem haragszok, de elég pocsékul mentek a lakás nézelődési expedícióm.
- Én találtam lakást amíg el voltam.
- Tényleg?
- Igen, összefutottam egy régebbi ismerősömmel és pont eladják a házukat. Igazából nem láttam, de holnap akár meg is tudjuk nézni, ha ráérsz.
- Természetesen igen.
- Az remek. Gyere le mert mindjárt vacsorázunk.