16. rész

Nem hiszel hogy Jason az. Ez váratlan volt még általánosban egy osztályba jártunk. Nem mondhatni hogy olyan jó barátok voltunk de rosszban sem voltunk, inkább semlegesek voltunk egymásnak. Arra most már tisztán emlékszek hogy a tanárok mindig mellém osztották be mert én nem voltam egy Einstein ő meg kitűnő tanuló volt. És nem is így nézett ki hanem sokkal ducibb volt sokan is piszkálták ezzel. El sem hiszem hogy ismét találkoztunk. Mára végeztünk és mindenki ment a maga dolgára. Én gyorsan összeszedtem a cuccaimat elköszöntem Tori-tól és Jason után mentem.
- Jason várj. - megállt és megfordult.
- Már Spencer-nek hívnak.
- Rendben. Van szabad órád? Arra gondoltam hogy beszélhetnénk.
- Igen, miért is ne. - Hozzánk indultunk, mert az kényelmesebb mintha beülnénk egy kávéra. Ahogy láttam nem volt egy lélek sem otthon. Kiöntöttem két pohárba üdítő és odanyújtottam Jason-nek vagy inkább Spencer-nek.
- A szüleim gondolom bevásárolni vannak a húgom meg biztos a pasijával.
- A kicsi Elizabeth Hill szerelmes? Emlékszem amikor idejöttem akkor még kisebb volt bejelentette hogy hülyék a fiúk és soha nem lesz szerelmes.
- Ja arra én is emlékszek. Az elég vicces volt. De mesélj magadról mi ez a nagy változás? Mert nem értek semmit sem.
- Azzal tisztában vagy hogy piszkáltak a súlyom miatt meg stréber is voltam egyben. Szó szerint már terrorizáltak. Elmentem fogyi táborba, katonai táborban is voltam és mondhatni új életet kezdtem és ezért változtattam meg a nevemet.
- Mint én. - kb. egy cipőben járunk ha lehet így fogalmazni.
- És veled mi a helyzet?
- Gondolom mindent tudsz rólam, úgyhogy nem ragozom.
- Igen csak gondoltam rákérdezek.
- Van barátnőd? Mármint ne értsd félre mert foglalt vagyok csak érdekel.
- Igen, másfél éve vagyunk együtt.
- Az jó. Mit dolgozik?
- Sajnos semmit sem, de remélhetőleg talál valami munkát. - elbeszélgettük az időt és fel sem tűnt hogy haza jött Liz.
- Sziasztok.
- Szia Liz.
- Ismerjük egymást?
- Mintha a nővéredet hallottam volna.
- Én meg sem szólaltam csak tanakodtam magamban.