Elindultunk egyenesen a sulihoz Spencer-rel. Bryce sajnos csak később tud csatlakozni hozzánk amit természetesen megértek. Kiszálltunk a kocsiból a bejárat felé mentünk amikor fél úton meggondoltam magam és visszafordultam.
- Ez nem fog menni.
- Várj már, miért nem?
- Mert. nem hinném hogy itt lenne a helyem. - elállta az utamat és nem engedett továbbmenni hiába mentem jobbra hiába mentem balra egyfolytában elém állt. - Hagyjál elmenni.
- Nem, nem foglak elengedni. Akár órák hosszáig itt állhatunk úgy sem fogok odébb menni és szerencsédre épp ráérek. - 5 percig néztük egymást én elég durcás lettem. - Figyi, mitől félsz?
- Attól hogy lejáratnak, bár ennél jobban úgysem fognak.
- Én tudom min mész keresztül, de túl kell esned rajta így legalább megszabadulsz a félelmedtől akár még a múltadtól. - igaza lehet és ezért utálni kezdtem. Megfordultam, belekaroltam és elindultunk befelé. nem történt semmi igazából rám sem hederítettek vagy ha mégis oda néztek akkor nem vágtak semmilyen képet sem. Mintha egy egyszerű diák lennék egy kicsit megkönnyebbülés a részemről. Már huszonöt perce ott voltunk páran odajöttek kérdezősködni vagy köszönni.
- Van kedved táncolni? - láttam hogy Spencer nagyon unatkozik gondolom ezért tette fel a kérdést nekem.
- Hát veled szembe nincs nagy esélyem.
- Nem gond. - Megfogta a kezemet és bevitt a táncparkettre. Ami különös volt mert egy gyors szám ment akkor de amikor elkezdtünk volna táncolni egy lassú szám következet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése