2014. november 3., hétfő

23. rész

Másnap nagyon fel voltam pörögve alig vártam hogy apával megnézzük a házat. Magamra kaptam valami göncöt ami a kezem ügyébe került. És lerohantam a lépcsőn.
- Mehettünk apa? - épp a konyhába fogyasztotta a reggeli kávéját.
- Máris. Elkészülök és indulhatunk. - bepattantam a kocsiba és alig győztem kivárni amíg oda érünk. Kiszálltunk a kocsiól, körbenéztem melyik lehet az a ház. Kijött az egyik ajtón egy hapsi és pont hozzánk tartott.
- Sziasztok. Örülök, hogy ismét találkozunk.
- Úgyszintén. - bekísért minket a házba. Csoda szépen festett ki nem csak kívül hanem belül is.
- Költözik a család?
- Nem, csak a lányom.
- Nézz csak körül nyugodtan, ha bármi kérdésed van felteheted. - úgy is tettem az emelettel kezdtem minden helyiségbe benyitottam és minden kis részletet alaposan megnéztem. Utána lefelé mentem és ott tartottam egy kisebb fajta szemléletet.
- Mit lehet tudni a lakásról?
- Nem régiben fejeztük be a felújítást, gyönyörű a kilátás, csendes környezet, kiváló a fekvése és remek áron tudom kínálni. Ha esetleg nem tetszik a színek akkor nyugodtan átfesthetsz. - arrébb húztam apát, hogy halló távolságon kívül legyen a pasas.
- Nagyon tetszik. Eltudnám képzelni itt az életet.
- Akkor megkössük a szerződést?
- Igen, ha neked is megfelel.
- Nincs ellen vetésem. - leültünk az asztalhoz és áttanulmányozta apa alaposan a szerződést, utána odaadta nekem hogy én is olvassam el. Ha szerződésekkel futnék össze akkor mégis mire legyek figyelmes. Ami természetesen jól jön, nem nyaggathatom öröké az apámat. Nem igaz?Aláírtuk a szerződést.
- Mikor lehet beköltözni?
- Holnap után már a tiéd lehet.
- Remek. Alig várom. - Ami a legeslegjobb ebben a házban hogy a tengerpart közelében van és pont ránéz az a szoba amit kinéztem magamnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése