30. rész

Nem csak hogy feszült voltam a kialakult helyzettől de még ráadásul olyan fáradt voltam csoda hogy nem estem össze a fáradtságtól.
- Ha elfogatsz egy tanácsot akkor szerintem nyugodj le és ha készen állsz akkor beszélj vele. Ennyit még is megér. - Még egyszer megköszöntem, hogy ott maradhattam. Hazamentem és egyfolytában vagy a tv-t néztem vagy a teraszon üldögéltem és a vizet néztem. Közben Liz-t áthívtam hogy ne legyek annyira egyedül. Hirtelen megpillantottam Bryce-t, gondoltam hogy Liz hívta át mert elég gyorsan lelépett.
- Elég különös helyzet. - kezdett bele a mondandójába.
- Hát mit vársz tőlem ezek után.
- Tudom egy szemét voltam és téged okoltalak. Sajnálom. Mondjuk ez nem old meg semmit sem és nem is azt szeretném hogy ismét összejöjjünk mert biztos vagyok benne hogy ezek után nem fogadnál vissza. Csak szeretném hogy ne haragudj rá és bocsáss meg. - Láttam rajta, hogy komolyan gondolja az egészet és tényleg sajnálja amit velem tett. Mondjuk azt teljesen eltalálta, hogy nem akarom újra kezdeni vele, mert ez kicsit sok volt. Mondhatni kiábrándultam belőle. - Hagyok időt hogy átgondold. Megyek mert késésben vagyok.
- Várj. Rendben elszúrtad a dolgot, de szeretném a jó viszonyt fen tartani ezért azt javaslom hogy legyünk csak barátok.
- Az remek lenne. - odajött hozzám és a homlokomra adott egy puszit. Amikor elment megkönnyebbültem hogy megtudtuk beszélni és felnőttesebben. Nem úgy mint pár nappal ezelőtt amikor mindenki hibáztatott mindenkit. De majd meglátom hogy mit hozz a jövő nekem, főleg szingliként.

29. rész

- Foglalj helyett, csinálok egy jó meleg teát közben elmeséled mi történt.
- Semmi különös csak csúnyán összevesztem Bryce-szal.
- A buli miatt, mert nem jött el?
- Azért nem haragszok azt megérteném, ha a munkával kapcsolatos dolga lett volna. Közben kiderült hogy van egy másik barátnője Taylor személyében.
- Ki az a Taylor?
- Bryce-nak a régi bejárónője, de az lényegtelen. Engem hibáztat mert megcsalt.
- Hű azta.
- Te hova készülsz éppen?
- Egy filmforgatásra ahol táncosokat keresnek.
- Figyi. Lehet hogy fura kéréssel fogok elő állni de nem maradhatnék itt egy éjszakát akár elalszok a kanapén is.
- A kanapét nem ajánlom hacsak másnap nem egy iszonyú hátfájással szeretnél ébredni. Tapasztalatból mondom. De az egyik vendégszobát oda tudom adni.
- Köszi. - Felmentünk az emeletre, hogy megmutassa a szobát.
- Ha bármire szükséged van itt leszek a szomszéd szobában, de csak szólok hogy óvatosan keltsél fel mert elég morcos és undok tudok lenni olyankor és lehet hogy olyat is mondok amit nem gondolok komolyan. Úgyhogy ne vedd magadra.
- Rendben és köszönöm még egyszer hogy itt maradhatok. Ledőltem az ágyra és végig gondoltam minden egyes részletet. Valahogy kiábrándultam Bryce-tól mondjuk nem csoda. Liz-hez is mehettem volna hisz vele könnyebb ezt megbeszélnünk hisz ő mindent ismer, de az a gond hogy a szüleink beleszólnának apám pedig vérszemet kapna és kitekerné a nyakát vagy el sem tudom képzelni hogy mit művelne. Tori meg elutazott és csak két nap múlva jön haza. Mindegy valamicskét kéna aludnom legalább holnap tisztában tudnék gondolkodni. Másnap a konyhába próbáltam elmosogatni amíg távol van Spencer amikor végeztem rá jöttem hogy nem otthon vagyok. De szívességből csináltam végül is.
- Szia.
- Szia, hogy ment?
- Majd jelentkeznek. Veled mi a helyzet?
- Egész éjjel csak forgolódtam.

28. rész

Attól függetlenül hogy mennyire paráztam a buli miatt minden a legnagyobb rendben ment. Táncoltunk, nevettünk csak azt bántam hogy Bryce nem tudott eljönni és még a telefonját sem vette fel. Így aztán elmentem a stúdióba beszélni vele. Biztos lemerült a telefonja és nem tudott elszabadulni a munkától ezért mondjuk nem haragszok. De amikor odaértem egy elégé különös fül tanúja voltam.
- Ha nem szakítasz a libával akkor mindent elfogok mondani neki.
- Érts meg hogy felejtsd el és engem hagyj békén. - Belépve láttam hogy mindenki ott van még Taylor is aki nagyon fel van háborodva.
- Zavarok?
- Király hogy itt vagy. Bryce mondani akar valamit. - valamiért nagyon rossz érzetem támadt, úgyhogy próbáltam figyelmesen figyelni. És engem is kezdett érdekelni hogy mi ez a cirkusz. Szótlanul állt előttem és senki sem mert semmit sem szólni inkább azt figyelték hogyan reagál Bryce aki már elég ki volt kelve magától. - Na jó akkor én elmondom. A drágalátos barátod velem jár.
- Hogy mi? - nem hittem a fülemnek, próbáltam meggyőzni magamat arról, hogy ez csak egy kitaláció, de Bryce meg sem próbált mentegetőzni hogy ez hazugság.
- Jó, igen. Tegnap akartam szakítani vele.
- Szóval ezért nem tudtál eljönni a buliba, hogy vele lehess.
- Tudod mit ez inkább a te hibád, mert ha nem lépsz le évekre akkor ez az egész meg sem történt volna.
- Szóval engem hibáztatsz. Bár ezt megszoktam, mert ha rosszul cselekedsz akkor azt egyből másra fogod ahelyett hogy kiállnál és igenis felvállalod, hogy te tévedtél.
- Ha így gondolod akkor nyugodt szívvel elmehetsz.
- El is megyek. - Felindultan kiszaladtam a stúdióból, egy percre megálltam mert nem tudtam mégis hova menjek mert egyedül nem szerettem volna lenni. Ezért mentem a saját fejem után amire besötétedett. Nem nagyon sikerült kitalálnom hogy hova menjek ezért átugrottam az újdonsült legjobb haveromhoz Spencer-hez remélem otthon van és nem gond, hogy ilyen későn zavarom. Becsengettem hozzá. Kócosan és fél álomban kinyitotta az ajtót.
- Szia. Nem zavarok?
- Épp aludni készültem mert korán kelek.
- Akkor hagyjuk. - menni akartam de visszatartott és behívott.

27. rész

Elindultunk egyenesen a sulihoz Spencer-rel. Bryce sajnos csak később tud csatlakozni hozzánk amit természetesen megértek. Kiszálltunk a kocsiból a bejárat felé mentünk amikor fél úton meggondoltam magam és visszafordultam.
- Ez nem fog menni.
- Várj már, miért nem?
- Mert. nem hinném hogy itt lenne a helyem. - elállta az utamat és nem engedett továbbmenni hiába mentem jobbra hiába mentem balra egyfolytában elém állt. - Hagyjál elmenni.
- Nem, nem foglak elengedni. Akár órák hosszáig itt állhatunk úgy sem fogok odébb menni és szerencsédre épp ráérek. - 5 percig néztük egymást én elég durcás lettem. - Figyi, mitől félsz?
- Attól hogy lejáratnak, bár ennél jobban úgysem fognak.
- Én tudom min mész keresztül, de túl kell esned rajta így legalább megszabadulsz a félelmedtől akár még a múltadtól. - igaza lehet és ezért utálni kezdtem. Megfordultam, belekaroltam és elindultunk befelé. nem történt semmi igazából rám sem hederítettek vagy ha mégis oda néztek akkor nem vágtak semmilyen képet sem. Mintha egy egyszerű diák lennék egy kicsit megkönnyebbülés a részemről. Már huszonöt perce ott voltunk páran odajöttek kérdezősködni vagy köszönni.
- Van kedved táncolni? - láttam hogy Spencer nagyon unatkozik gondolom ezért tette fel a kérdést nekem.
- Hát veled szembe nincs nagy esélyem.
- Nem gond. - Megfogta a kezemet és bevitt a táncparkettre. Ami különös volt mert egy gyors szám ment akkor de amikor elkezdtünk volna táncolni egy lassú szám következet.

26. rész

Észre vettem hogy nagyon tanulmányozza a meghívót. Ha akar elmehet de engem felejtsen el.
- Mi van ha szembe szállnál velük, az annyira nem gond hogy nem végezted el mert akkor nem hívtak volna meg. Nem igaz?
- Myra intézte el aki az ellenségem és tuti hogy kitalált valamit hogyan tudna jobban lejáratni. Abból meg nem kérek,
- Ha azt mondom hogy elkísérlek, akkor is nemet mondanál?
- Mi?
- De ha ez sem jó akkor Bryce-t is elhívhatod és akkor hárman mennénk el. Legalább tud valaki veled törődni ha én elkezdek ott csajozni.
- Ki van zárva. Nem veszek ebben részt és vita le van zárva.
- Meg kell mutatnod nekik hogy legyőzhetetlen vagy és nem hátrálsz meg semmitől sem. - annyira erősködött nem volt más választásom mint hogy rábólintottam.
- Oké, rendben. Egy feltétellel ha kikezdesz Myra-val akkor kitekerem a nyakad.
- Kezet rá. - Csak Bryce-t kell meggyőznöm ami nem lesz könnyű, de megoldom hisz okos csaj vagyok. Szerencsére hamar el engedett minket Tori mert dolga akadt. Egyből Bryce-hoz futottam a stúdióban volt még szerencsére, de már készülődött hazafelé.
- Szia Bryce.
- Szia, mit csinálsz itt? Tudtommal most nem dolgozunk együtt.
- Csak egy hatalmas szívességet akarok tőled kérni. Lesz egy suli buli péntek este és szeretném ha eljönnél velem, támaszként.
- Tudod, hogy nem szeretem az ilyeneket.
- Tudom, de az én kedvemért. Félek hogy belém köt valaki vagy hátba szúrnak úgy mint régen. - elővettem a kiskutya szemet hátha az segít mondjuk az sem sokat szokott, de próba szerencse. Nem igaz?
- Na jó. De most szólok hogy dolgozok úgyhogy késni fogok legalább fél órát.
- Nem gond. Azért is hálás vagyok hogy igent mondtál ami fura mert nehéz esett tudsz lenni.
- Jó napom van. Minden úgy sikerült ahogy elterveztem. - na ennek örülök. Már csak a ruhát kell kiválasztanom hogy mégis mibe menjek.

25. rész

Neki láttam ebben a két napba a csomagolásnak. Közbe befogtam Liz-t, Spencer-t és Bryce-t. Párszor azért a szüleim is besegítettek. Átvittünk mindent az új lakásba és már egyből az enyémnek éreztem saját szabályok és akkor jövök haza amikor csak szeretnék. Nincs szülői felügyelet. Az egyik szobát kiszemeltem magamnak ahol a hangszereket fogom tárolni. A zongorával bajlódtak a fiúk ezért Liz-zel úgy döntöttünk egy kicsit megtréfáljuk őket. Igaz nem egy erősebb fajta csínyt találtunk ki csak annyit hogy a zongorát mozgassák úgy ahogy épp megfelel ami nem könnyű esett. Főleg ha gyorsan meggondolom magamat. Mi csak háttérben nevetgéltünk ami persze feltűnt nekik.
- Ugye csak most szívatok minket?
- Bocsi, ezt nem hagyhattuk ki. - végeztünk nagyjából a pakolással és már mindenki haza ment csak Liz maradt ott nálam.
- Te is mész?
- Kösz, hogy ki akarsz dobni.
- Nem akarlak csak kérdeztem.
- Arra gondoltam hogy itt töltöm az estét. Ha nem baj?
- Nem. Hogy tetszik a ház?
- Nagyon jó. Csak hiányozni fog, hogy nem leszel ott a közelben.
- Hetente egyszer haza megyek.
- Az nem lesz olyan. - Kicsit mégis örültem, hogy Liz ott maradt mert nem nagyon tudok elaludni egy idegen helyen. Csak az első éjszakát bírjam ki és utána minden simán megy. Igaz nem sokat aludtunk mert az egész este beszélgettünk, minden téma szóba jött. Fáradt nyűgös voltam reggel azt sem tudtam pontosan megmondani hogy hol is vagyok. A táncpróbán ültünk nem csináltunk semmit mivel épp szünet volt. Én éppen a postámat néztem át mert betettem a táskámba mikor ide fele tartottam. Kezembe akadt egy meghívó amit a régi sulimból küldtek, hogy szívesen látnának. Összegyűrtem és hátra vágtam.
- Áú.  Haragszol rám? - hátranéztem láttam hogy Spencer áll mögöttem és őt találtam el.
- Bocs nem akartalak eltalálni.
- Ez mi?
- Egy meghívó a régi iskolámba, de kizárt hogy elmenjek.
- Miért?
- Mert nem végeztem el és miattuk kellett elhagynom a várost.

24. rész

Amikor végeztünk az egész lakás üggyel apámmal elmentünk az egyik közeli fagyizóba. Egy igazi apa lányos nap ami ránk fért.
- Tényleg apa, kérdezni akartam már régebben de sosem tudtam mert közbe jött valami. Hogy állsz ahhoz hogy Liz és Matt együtt vannak?
- Nem bánom, megbízok benne.
- Szóval engem tiszteltél meg azzal hogy együtt vagyok Bryce-szal.
- Nem erről van, szó elmagyaráztam hogy mit gondolok róla inkább a baráti köréről. De legalább valamilyen szinten el viselem. Mert téged azért jobban féltelek mint Liz-t, mert ő elég verekedős típus tud lenni, neked mondjuk nagy a szád.
- De az fura hogy én vagyok az idősebb és engem jobban féltesz.
- Ha elfelejtetted volna híres sztár vagy és őket céltáblának szokták használni. Hiába mutatod, hogy te igenis erős vagy.
- Tudom mire vállalkoztam.
- Annak viszont örülök hogy remek lányai vannak.
- Jó mentő akció. Amúgy is remek nevelést kaptunk. - jól befagyiztunk és ideje volt hazamenni. Ahogy hazaértünk anya épp a konyhában készítette el a vacsorát.
- Hogy sikerült?
- Ideje kibontanunk a pezsgőt a nagy lányunk végre elköltözik. - leesett az állam és szerintem nagyot is koppant amikor meghallottam hogy mit mond apa. Azért egyből tudtam nem gondolja komolyan.
- Köszi apa, én is szeretlek.
- Ezek szerint jól ment.
- Igen és már két nap múlva költözhetek. Alig várom. Bár fura mert egész álló nap fel voltam pörögve és egyfolytában azt mondtam magamnak hogy alig várom a beköltözést. Nem mintha hamar szabadulni szeretnék tőletek, de szeretnék egy kis magányt.
- Megértem szívem.
- Apropó anya, vannak dobozok amikbe tudok pakolni.
- Garázsban kéne lenni néhány darabnak.
- Köszi. - arcára nyomtam egy puszit és kimentem a garázsba. Találtam is legalább nyolc darabot ami szerintem elég lesz.

23. rész

Másnap nagyon fel voltam pörögve alig vártam hogy apával megnézzük a házat. Magamra kaptam valami göncöt ami a kezem ügyébe került. És lerohantam a lépcsőn.
- Mehettünk apa? - épp a konyhába fogyasztotta a reggeli kávéját.
- Máris. Elkészülök és indulhatunk. - bepattantam a kocsiba és alig győztem kivárni amíg oda érünk. Kiszálltunk a kocsiól, körbenéztem melyik lehet az a ház. Kijött az egyik ajtón egy hapsi és pont hozzánk tartott.
- Sziasztok. Örülök, hogy ismét találkozunk.
- Úgyszintén. - bekísért minket a házba. Csoda szépen festett ki nem csak kívül hanem belül is.
- Költözik a család?
- Nem, csak a lányom.
- Nézz csak körül nyugodtan, ha bármi kérdésed van felteheted. - úgy is tettem az emelettel kezdtem minden helyiségbe benyitottam és minden kis részletet alaposan megnéztem. Utána lefelé mentem és ott tartottam egy kisebb fajta szemléletet.
- Mit lehet tudni a lakásról?
- Nem régiben fejeztük be a felújítást, gyönyörű a kilátás, csendes környezet, kiváló a fekvése és remek áron tudom kínálni. Ha esetleg nem tetszik a színek akkor nyugodtan átfesthetsz. - arrébb húztam apát, hogy halló távolságon kívül legyen a pasas.
- Nagyon tetszik. Eltudnám képzelni itt az életet.
- Akkor megkössük a szerződést?
- Igen, ha neked is megfelel.
- Nincs ellen vetésem. - leültünk az asztalhoz és áttanulmányozta apa alaposan a szerződést, utána odaadta nekem hogy én is olvassam el. Ha szerződésekkel futnék össze akkor mégis mire legyek figyelmes. Ami természetesen jól jön, nem nyaggathatom öröké az apámat. Nem igaz?Aláírtuk a szerződést.
- Mikor lehet beköltözni?
- Holnap után már a tiéd lehet.
- Remek. Alig várom. - Ami a legeslegjobb ebben a házban hogy a tengerpart közelében van és pont ránéz az a szoba amit kinéztem magamnak.

22. rész

Elbeszélgettük az időt észre sem vettem hogy lassan már besötétedik. Minden témát átbeszéltünk, meg pár régi emlék is szóba jött ami szerintem vicces volt de Spencer szerint nem igazán, de most azért tud rajta nevetni. Hazavitt a kocsival és elköszöntünk egymástól. Szerencsére még nem volt annyira késő hogy már vacsorázunk és marad még 10 percem. Bementem a zeneszobába és leültem a zongora elé, mintha megjött volna az ihlet. Elkezdtem kijavítani a hibákat a dalomban és elő is adtam magamnak.

- Szép dal. - hátra fordultam és apa állt az ajtóba. Közelebb jött és leült mellém.
- Köszi. Mióta állsz itt?
- Amióta elkezdted játszani az új slágeredet. Bocs hogy nem voltam itt.
- Nem haragszok, de elég pocsékul mentek a lakás nézelődési expedícióm.
- Én találtam lakást amíg el voltam.
- Tényleg?
- Igen, összefutottam egy régebbi ismerősömmel és pont eladják a házukat. Igazából nem láttam, de holnap akár meg is tudjuk nézni, ha ráérsz.
- Természetesen igen.
- Az remek. Gyere le mert mindjárt vacsorázunk.

21. rész

Betértünk egy kisebb jó hangulatú étterembe. Még mielőtt helyett foglaltunk volna Spencer kihúzta a székemet és betolt.
- Sziasztok. Mit hozhatok?
- Én egy csirkés tacot kérek sült krumplit és egy pohár kólát jéggel.
- Én azt kérek.
- Rendben máris hozom.
- Köszönjük. - nem telt el sok idő de már ki is hozták a rendelésünket.
- Mesélj miért szakítottál a barátnőddel azt hittem hogy minden rendben van köztettek. Igaz nem ismertem.
- Azt meséltem neked, hogy ő egyáltalán nem dolgozik és minden szabadidejét vásárlással tölt el ahelyett hogy munkát nézzen magának. Közben engem nyaggatott hogy miért dolgozok annyit és miért nem foglalkozok vele. Ami természetesen nem igaz. Már besokalltam a hisztijétől, nem igazán szerettem az ilyen csajokat.
- Akkor miért jöttél össze vele?
- Mert az elején még nem volt ilyen. - Ahogy ezt a témát kiveséztük észre vettem annyira még sem bánja a dolgot, hogy ő most sajnálná a kapcsolat végét. Mindenki másképp éli meg a szakítást, mert mi is szakítottunk egyszer Bryce-szal ami annyira nem volt vészes, mivel nem rosszban váltak el az utunk. - Tényleg mesélted, hogy elakarsz költözni.
- Igen, tudsz egy jó kecót esetleg?
- Bocsi, de nem. Haladsz a lakás keresésével?
- Nem igazán, mivel apám egy üzleti úton van és meg kell várnom mire hazajön.
- Ja, segít a nézelődésében?
- Igen, mert a szerződéshez nem igazán értek, többnyire ezért, mert tudja hogy mire kell figyelni hogy ne egy átverés legyen az egész. Már járt úgy régebben és most sokkal elővigyázatosabb.
- Sok sikert, hogy megtaláld az álmaid lakását. De mégis miért nem Bryce-szal költözöl össze?
- Mert az ő háza és nem akarok rákérdezni hogy: Hé figyelj összeköltözhetnénk. Egyrészt neki kéne megkérni-e hogy együtt éljünk, másrészt viszont szeretnék egyedül élni egy darabig, mert a szüleimmel laktam idáig és szeretném kipróbálni az egyedül létett.
- Megértem.

20. rész

Az egyik reggelen úgy határoztam elmegyek a plazába vásárolgatni egymagamba, mert senki sem ért rá. De nem baj, általában azért szerettek társaságban elmenni mert akkor ki kérhetem a véleményeket hogyan áll rajtam a ruha. A part közelében jártam amikor megpillantottam Spencert a barátnőjével egy piknik kosár társaságában. Hirtelen arra lettem figyelmes hogy a csaj az arcába öntötte Spencer-nek és viharosan eltávozott. Odamentem Spencer-hez hogy megtudjam minden rendben van-e.
- Szia. Minden oké? Láttam hogy a barátnőd feldúlva elmegy. - előhalásztam a táskámból néhány papír zsebkendőt és odaadtam neki, hogy megtörölközzön.
- Köszi. Épp szakítottam vele, de nem igazán tudta elfogadni a döntésemet. Te mi járatban?
- Épp a plazába igyekeztem csak láttam hogy itt vagytok és gondoltam idejövök köszöni csak láttam a kis műsort. Ha szeretnél akkor csatlakozhatnál hozzám.
- Rendben csak előbb haza megyek átöltözni. - Beszálltunk a kocsijába és elmentünk hozzá. - Várj meg lent gyorsan átöltözök. - Körülnéztem a nappaliban, kellemes, otthonos környezetet tükrözött és nem is volt annyira nagy.
- Nagyon szép a házad.
- Köszi, örülök hogy tetszik.
- Én is épp el szeretnék költözni, de előbb meg kell várnom apát hogy haza jöjjön az üzleti útjáról.
- Mehettünk? - rábólintottam és megint beszálltunk a kocsijába. Irány a plaza a terv szerint. Be is tértünk az egyik ruhaüzletbe.
- Körülnézhetsz nyugodtan.
- Nem, én helyett foglalok itt. - bevittem a próbafülkébe ruhákat és felpróbáltam egyesével. Kimentem Spencer-hez hogy véleményezze a ruhákat mégis hogy áll rajtam. Amit eddig felpróbáltam mindegyikre azt mondta hogy jól áll és csinos vagyok benne. Felvettem egy olyan ruhát amiben úgy nézz ki mintha egy zsákot hoztam fel és abban mentem ki. Ahogy sejtettem arra is azt mondta hogy jól nézek ki benne ami gyanús. Lehet hogy ízlés ficama van vagy csak kedves akar lenni. - Kimentem a fülkéből a saját ruhámba és a kezemben a választott ruha ami ténylegesen tetszik.
- Az össze ruhára azt mondtad, hogy jól néz ki. Miért?
- Hátha előbb szabadulok innen és kezdek éhes is lenni.
- Mikor fogom megtanulni hogy pasival sosem menjek vásárolni.
- Figyi, a lányok és fiúk nagyon eltérően vásárolnak mert nekünk 5 perc és már kint is vagyunk az üzletből, ti meg órák hosszáig képesek vagytok vásárolni.
- Jó, engesztelés képen megmondhatod, hogy hova menjünk kajálni.

19. rész

Végig jártuk a házakat és megmondhatom egyik sem volt szimpatikus. Nem tudnám elképzelni az életemet ott. Az utolsó lakáshoz érkeztünk ahogy benyitottunk olyan mintha belecsöppentünk a Barbie baba házába, mert rózsaszínben pompázott a lakás. Szerintem az összes árnyalata megtalálható a falon.
- Na ez tetszik? - egy jó darabig nem tudta szóhoz jutni a döbbenettől.
- Hát nem igazán. Semmi bajom sincsen a rózsaszínnel, de ez már túlzás.
- Ha nem tetszik akkor át is lehet festeni. - a pasi aki körbe vezetett a városon minket elégé megváltozott a modora, mert most bunkón kezdett viselkedni. Vettem három nagy levegőt, hogy le higgadjak mert nem akartam lesüllyedni az ő szintjére és kioktatni. Mert akkor biztos nem kímélném és nem fog semmi sem érdekelni onnantól kezdve.
- Köszönjük szépen de most távozunk. - Kimentem az ajtón, közben hátra néztem hogy Liz követ-e. De utánam jött ami jó. Úgyhogy irány haza.
- Szia anya megjöttünk. - épp a konyhába készítette el a vacsorát amikor megérkeztünk haza.
- Hogy ment?
- Pocsékul. Apa lemondta és egyáltalán nem volt szimpatikus az ingatlanügynök ahogy viselkedett velünk.
- Csodállak, hogy nyugton maradtál.
- Muszáj volt. Tényleg apa hazajött?
- Nem. Felhívott pont az előbb és el kellett utazni a konferenciára, de megpróbál minél előbb hazajönni.
- Értem. - egyáltalán nem voltam csalódott, mert megértem ha közbe jön egy üzleti út, de közben sajnáltam hogy nincs itt és nem tud segíteni. A további napokban nem is nézegettem lakásokat, inkább úgy döntöttem megvárom amíg apa hazajön. Addig is el voltam havazva a fellépések meg a táncpróbák között ingadoztam, párszor meg interjúkra kellett mennem. Most már bejelenthettem be indult a karrierem de jó irányba. Közben Spencer-rel lógtam és teljesen összebarátkoztunk. Csoda hogy általánosban nem kerestük egymás társaságát, igaz miért is tettem volna, hisz nagyon felszínes voltam és csak olyanokkal barátkoztam akik többre tartják magukat, de amikor a gimibe iratkoztam akkor visszavettem a tempóból és akkor nem érdekel hogy kivel barátkozók.

18. rész

Félig meddig elkészültem a lassú balladámmal, de valahogy nem voltam meg elégedve vele. Ezért kimentem a konyhába narancslét önteni. Láttam hogy apám épp megérkezett és a dolgozószobájába ment, úgy gondoltam épp ideje elbeszélgetne vele. Hű ez pont úgy hangzott mintha nagy bajban lenne.
- Apa bejöhetek?
- Persze. Gyere csak. Mi az óhajod? - helyett foglaltam az előtte levő széken és belekezdtem a mondanivalómba.
- Az elmúlt napokban azon gondolkodok, hogy ideje elköltöznöm itthonról és szeretném a segítségedet kérni mert te jó vagy ebben a szerződés kötésben.
- Hogyhogy el szeretnél költözni? Nem jó itt neked?
- Megfelel, de szeretnék a saját utamra lépni.
- És mik az elvárásaid a lakással kapcsolatban?
- Nincs sok. Csak legyen jó környéken, otthonos legyen. Ne legyen túl drága de túl olcsó sem olyan közép mezőben.
- Rendben majd utána nézek.
- Köszi. Hagylak dolgozni mert nekem is fel van adva a lecke. - kimentem a szobából egyenesen a másikba. Csak 5 percet töltöttem el a zongoránál és átültem a gép elé, hogy lakások után érdeklődjek. Találtam párat ami felkeltette az érdeklődésemet és apával is megosztottam, úgyhogy vele majd elmegyek megnézni. Egyedül ilyenbe nem igazán szerettek belevágni. Liz is csatlakozott hozzánk, mert otthon úgy is unatkozott volna ezzel a kifogással élt. Már a ház előtt várakoztunk és apa még nem érkezett meg.
- Mindjárt felhívom apát, hogy hol van. - mondtam Liz-nek meg a pasasnak aki bemutatja a házat. Félre vonultam és felhívtam. De sajna azt mondta hogy nem ér rá, mert pont közbe jött valami. Ez az én szerencsém. Visszamentem Liz-hez.
- Na, mi a helyzet?
- Közbe jött egy tárgyalás és sajnálatos módon nem tud elszabadulni.
- Az nem gond. Megnézhetjük attól függetlenül és amelyik tetszik azt megkonzultálod apával. - Ez nem is olyan rossz ötlet végül is.

17. rész

- Ő Jason mármint most már Spencer-nek hívják. Általánosban osztálytársak voltunk és a tanárok mindig őt jelölték ki a tanuló társamnak mert akkor sem voltak fényesek a jegyeim.
- Igen és elég nehéz volt a tanulásra bírni.
- Jó igaz, de fizikát nem igazán fogom használni.
- Kitudja, hátha áttérsz fizikus szakra. Bár lehet hogy nem sok jó fog kisülni belőle.
- Kedvesebb voltál régebben.
- Az emberek változnak. Na mindegy. Bocs, de még rengeteg dolgom van.
- Ki kísérlek. - felálltunk a székről és kimentünk a ház elé.
- Hát, örültem hogy találkoztunk.
- Én is, fura módon. - elköszöntünk egymástól és visszamentem a házba. Leültem a kanapéra Liz mellé.
- Hogyhogy más lett a neve? Ezt nem értem.
- Röviden összefoglalva új életet akart kezdeni és már nem akar a múltra gondolni.
- Úgy mint te.
- Majdnem. - valami oknál fogva örültem hogy találkoztunk, még akkor is ha nem voltunk nagyon jóban csak csomószor korrepetált ami nem volt könnyű neki mert mindennel el voltam foglalva csak a tanulással nem. De szerencsére azért megtudta oldani és egy halovány hármasra sikerült feltornásznom magamat a segítségével. De tényleg meglepett főleg a kinézetével. Az egyik reggel bementem a stúdióba, mert egy új dalon kellett dolgoznunk ami persze nem jött össze még az alap sem igazán sikerült összekreálni.  Úgyhogy Bryce feladta a leckét nekem, hogy otthon próbáljak meg egy lassú balladát írni. Ha tud akkor közben ő is betud segíteni. Unalmas napok következtek koncert, interjú, fotózás és így folyvást folytán azt hittem hogy nem lesz sosem vége. Legalább egy kisebb fajta pihenést kaptam. Amit ki is használtam mert Liz-zel együtt elmentünk egy szépségszalonba lazítani. Pakolások, masszások. Ezt megtudnám szokni minden nap.
- Hogy haladtok Matt-tel? - kérdeztem mert érdekelt egy kicsit a magánélete. Talán azért is mert ő mindent tudott én meg nagyon le voltam maradva.
- Nagyon jól, remekül megértjük egymást. És Will kérdezett felőled.
- Tényleg? Mit mondott? - ez meglepett mert már elég régóta hogy nem beszéltünk egymással. Azért nekem is hiányzik a társasága, de ezt valahogy nem igazán szeretném kimutatni.
- Csak azt kérdezte hogy vagy, jól megy a sorod és hogy egyszer találkozhatnátok.
- Azt még meglátom. - nem tudtam mit gondoljak, mondjuk tényleg jó lenne összefutni de ezt azért még átgondolom hisz nem igazán tartottuk a kapcsolatot és ez úgy jött ki mintha nem is érdekelné, hogy vagyok.

16. rész

Nem hiszel hogy Jason az. Ez váratlan volt még általánosban egy osztályba jártunk. Nem mondhatni hogy olyan jó barátok voltunk de rosszban sem voltunk, inkább semlegesek voltunk egymásnak. Arra most már tisztán emlékszek hogy a tanárok mindig mellém osztották be mert én nem voltam egy Einstein ő meg kitűnő tanuló volt. És nem is így nézett ki hanem sokkal ducibb volt sokan is piszkálták ezzel. El sem hiszem hogy ismét találkoztunk. Mára végeztünk és mindenki ment a maga dolgára. Én gyorsan összeszedtem a cuccaimat elköszöntem Tori-tól és Jason után mentem.
- Jason várj. - megállt és megfordult.
- Már Spencer-nek hívnak.
- Rendben. Van szabad órád? Arra gondoltam hogy beszélhetnénk.
- Igen, miért is ne. - Hozzánk indultunk, mert az kényelmesebb mintha beülnénk egy kávéra. Ahogy láttam nem volt egy lélek sem otthon. Kiöntöttem két pohárba üdítő és odanyújtottam Jason-nek vagy inkább Spencer-nek.
- A szüleim gondolom bevásárolni vannak a húgom meg biztos a pasijával.
- A kicsi Elizabeth Hill szerelmes? Emlékszem amikor idejöttem akkor még kisebb volt bejelentette hogy hülyék a fiúk és soha nem lesz szerelmes.
- Ja arra én is emlékszek. Az elég vicces volt. De mesélj magadról mi ez a nagy változás? Mert nem értek semmit sem.
- Azzal tisztában vagy hogy piszkáltak a súlyom miatt meg stréber is voltam egyben. Szó szerint már terrorizáltak. Elmentem fogyi táborba, katonai táborban is voltam és mondhatni új életet kezdtem és ezért változtattam meg a nevemet.
- Mint én. - kb. egy cipőben járunk ha lehet így fogalmazni.
- És veled mi a helyzet?
- Gondolom mindent tudsz rólam, úgyhogy nem ragozom.
- Igen csak gondoltam rákérdezek.
- Van barátnőd? Mármint ne értsd félre mert foglalt vagyok csak érdekel.
- Igen, másfél éve vagyunk együtt.
- Az jó. Mit dolgozik?
- Sajnos semmit sem, de remélhetőleg talál valami munkát. - elbeszélgettük az időt és fel sem tűnt hogy haza jött Liz.
- Sziasztok.
- Szia Liz.
- Ismerjük egymást?
- Mintha a nővéredet hallottam volna.
- Én meg sem szólaltam csak tanakodtam magamban.

15. rész

Reggel elmentem a táncpróbára, nyúzott és fáradt voltam. Főleg hogy nem is csináltam semmit sem.Azt leszámítva, hogy ide-oda rohangáltam, voltak kisebb  fajta fellépéseim vagy interjú esetleg még fotósorozatok is készültek. Egy cseppet beindult a karrierem és egyenesbe jöttem.
- Szióka. Felkészültél a táncra?
- Igen Tori felkészültem. - mondtam neki gúnyos hangon.
- Hű ez nem volt őszinte. Úgy látom pontosak az új táncosok. Ez jó jel.
- Most kíméletesebb leszel velük?
- Azt még meglátom, ha tudják tovább tartani a tempót velem akkor meggondolom magamat. - Gondolhattam volna, hülye kérdés volt. Beálltunk a pozíciókba és elkezdődött a próba. Szerintem mindenki ügyesen teljesített, de Tori még azért nem akarta bevallani. Mondjuk megtudom érteni most keménynek szeretne fellépni. Talán így megtudja kapni a némi tisztelet amit az előző csapattól nem kapott. Tartottunk 10 perc szünetet, hogy lepihenjünk. Odamentem az asztalhoz vizet igyak amikor Spencer megjelent mellettem. Ránéztem és egyből beugrott hogy most vagy soha beszélnem kell vele. Valahogy ki is ment a fejemből.
- Szia. Elég kemény Tori, nem? - csak bólintottam egyet közben azon tűnődtem mégis hogyan kérdezek rá. - Látom nem tudod ki vagyok. Nem tudom, hogy ezen megsértődjek vagy hagyjam csak ennyibe. - Szóval ismerjük egymást de akkor sem tudom hogy honnan, olyan mintha a fejembe látna és meg sem kell szólalnom. Lehet hogy ez lesz a legjobb meg sem szólalok hátha megtudok mindent. Mert ha megszólalok lehet hogy elrontok valamit és megharagszik. Az ellenségem lenne nem hinném, mert nem tudok róla hogy lenne, nem mintha mindenki szeretne de szerintem senki sem utál. Vagy egy régi jó barát, de azt meg miért felejtettem volna el. Oké hogy ő ismer mivel ismert ember vagyok, de ezek szerint nekem is ismerni kéne. Lehet hogy autogramot adtam neki egyszer mert nem minden rajongómra emlékszek.
- Adok egy kis segítséget. Régebben csomószor korrepetáltalak.
- Emberek vissza próbára. - Tori szólt és Spencer eltávolodott tőlem. Közben végig gondoltam ez mit akart jelenteni nem jutottam előre aztán hirtelen mint a villámcsapás eszembe jutott.
- Jason?

14. rész

Végig jártam az interjúkat már az utolsó volt hátra szerencsére mindegyiket túl éltem. Őszintén válaszoltam a kérdéseikre amit remélem meg is értetek és nem fogják elfordítani az egészet, de mondjuk én úgy vagyok a pletykákkal hogy mindegy ki mit gondol róla azt tudom én mit mondta és akik a hozzám tartozóim azok mind tudják az igazságot. Általában el szoktam olvasni kíváncsiságból a rólam írt cikkeket, de nem törődök velük. Végre ennek is vége lett alig vártam hogy már a kocsiban üljek és haza felé tartsak.
- Apa beugrunk vásárolni?
- Persze miért is ne. - kiszálltunk az autóból és bementünk a bevásárlóközpontba. - Mit szeretnél venni?
- Arra gondoltam hogy csinálok egy csokis browniet, almás pisztáciás fagyival.
- Jól hangzik. Jól van én is akkor körülnézek. - Szerencsére minden hozzávaló a fejemben volt nem mintha sűrűn csináltam volna. A specialitásom inkább a muffinok. Összeszedtem és megkerestem apát aki a virágok közt botorkált.
- Segíthetek?
- Azt hiszem, szerinted mit vegyek anyukádnak. Mert nincsen a kedvenc virága. - Voltaképp az anyám kedvenc virága a Margaréta nem tudom miért nekem annyira nem tetszik az de ízlések és pofonok. Nem igaz? Végül is az lett volna a nevem és az utolsó pillanatban Alexis lettem dédanyám után. Azért így döntöttek mert amikor megszülettem pont az nap el is távozott tőlünk és így akartak rá emlékezni. Sokat meséltek róla hogy milyen ember is volt ő valójában és mondhatni hogy az ő nyomdokaiba léptem mert úgy szintén énekes volt. Igaz ő country énekes én inkább a pop felé hajlok.
- Vegyél nefelejcset az igaz szerelem virága.
- Jó gondolat. De honnan tudod?
- Igaz pocsék jegyeim voltak de azért valamikor oda is figyeltem. - megvettük a virágot meg a sütihez valókat. Hazaérve egyből neki láttam a sütésnek. Közben a rádiót hallgattam egy kis ihlet forrás miatt hogy ismételten elkezdjek dalokat írni, mert úgy érzem egy cseppet berozsdásodtam.

13. rész

Az életed jelentősen megfog változni, az életed jelentősen megfog változni. Egyfolytában ezen az egy mondaton töprengtem amíg haza nem vitt Bryce. Még a konyhában ülve sem tudtam elfelejteni.
- Szia.
- Szia húgi. - belépett az ajtón Liz és egy pohár vizet öntött magának, utána odajött hozzám.
- Mi jót csinálsz?
- Ja, csak egy üzenet jár a fejembe amit a szerencsesütimben találtam.
- Mi volt az?
- Az életed jelentősen megfog változni. Gőzöm sincs hogy mit akar ez jelenteni.
- Az életed jelentősen megfog változni, az életed jelentősen megfog változni. - Liz próbálta mindenféle hangsúlyba elmondani vidáman, szomorúan. De nem nagyon sikerült neki sem rájönni. Amíg ismételte egyfolytában a mondatot megérkeztek a szüleink és ránk néztek értelmese.
- Mit csináltok?
- Ja semmit csak ezt az üzenetet kapta és próbálom megfejteni hogy ez jó vagy rossz irányt vesz az életébe, de 50-50 % mind a kettő irányba.
- Remélem hogy jó irányt fog venni mert rám fér.
- Lányok segítettek a vacsora készítésben?
- Persze anya csak előbb kezet mossunk. - Indultunk volna a fürdőszobába kezet mosni, de apa megállított mert beszélni akart velem.
- Alexis gyere beszélnem kell veled.
- Most leszögezem akármit is szeretnél rám fogni nem én voltam.
- Ne bohóckodj. Komolyan el szeretnék veled beszélni. Intéztem pár interjút a közel jövőben kettő háromról lenne szó. Csak szeretnélek felkészíteni, mert biztos hogy rá fognak kérdezni a múltaddal kapcsolatban mint például a kettős életi cirkuszról hogy mi volt az. De a te döntésed, hogy a teljes igazságot elmondod vagy csak részleteket osztasz meg velük.
- Aha értem. Király lesz. - próbáltam vidám maradni, mert ettől féltem igaz úgyis túl estem volna ezen a beszélgetésen. Ha előbb letudom akkor talán hamarabb is szabadulok.
- Nyugi ott leszek melletted ha bármi baj lenne.
- Ez megnyugtat legalább.
- Na, menj vacsit készíteni.
- Köszi apa. - arcára nyomtam egy puszit és elmentem kezet mosni utána besegítettem a konyhában.

12. rész

Amikor végeztünk, ki is választottuk a nyolc emberkét akikkel együtt fogunk dolgozni a többiektől sajna búcsúznunk kellett. Körül néztem hogy hol van Spencer mert szerettem volna beszélni vele, de sajna felszívódott. Nem baj majd a próbán úgyis találkozni fogunk, mert tovább jutott. 

- Hazavigyelek? - szedte össze a cuccát Tori.

- Nem köszi. Átnézek Bryce-hoz. 

- Rendben akkor majd a próbán találkozunk. - elköszöntünk egymástól és ahogy említettem átmentem Bryce-hoz. Odaérve azt vettem észre hogy egy vadidegen csaj nyitott ajtót akit életemben nem is láttam. De nem törődtem vele csak felmentem a szobába mert arra vezetett a lány. 

- Szia drágám. 

- Szia, hát te? - épp ilyen reakcióra számítottam. 

- Gondoltam elcsábítalak kajálni. 

- Remekül hangzik egy perc és rendbe szedem magamat. 

- Figyi egy kérdés ki ez a csaj?

- Az új bejárónőm, Jenny-nek hívják.

- Mi lett Taylor-ral?

- Felmondott, de nem tudom miért valami olyas mifélét említett hogy elege van abból amit csinál, nem kérdezősködtem. - Igaz nem voltunk kebel barátnők Taylor-ral, de furcsálltam, hogy egy szóval sem említette meg nekem. Végre elkészült és elindultunk a városban, közben megegyeztünk hogy kínait fogunk enni. Találtunk is egy szupi kis éttermet. Beültünk. 

- Milyen napod volt ma?

- Remek főleg hogy meg vannak a táncosaim és maximálisan meg vagyok velük elégedve. 

- Az jó. Csak várd meg hogy ki jössz-e vele. Bár veled mindenki kijön csak Tori a nehéz esett. 

- Nem kell bemutatnod nekem, hisz a meghallgatáson is keményen zsűrizett és egyfolytában azt hangoztatta, hogy ez egy ilyen szakma. Amit persze én is tudok és tisztában vagyok vele. Te mesélj valami izgalmasat.

- Hát nem történt sok minden velem, csak otthon lazítottam. - elbeszélgettük az időt amikor már az evés végéhez értünk. Megkaptuk a számlát és mellé a szerencsesütiket is. Valahogy én mindig hittem az ilyenekbe mert többnyire amikor kínai étteremben eszünk és megkapjuk a sütit a végén amit tartalmaz az valóra is válik. Bryce pont az ellentettem ő nem hisz az ilyenekbe. 

- Na, mit ír? 

- Tudod, hogy nem hiszek ebben.

- Jó de kíváncsi vagyok. 

- Ha elakarod kerülni a a gyanúsítást, ne kösd be a cipődet a dinnyeföldön. Neked mit ír?

- Hű ez elég fura üzenet. Nekem azt írja: Az életed jelentősen meg fog változni. 

11. rész

- Mi?

- Szerintem más bajod van. Jól ismerlek titeket és tudom mikor nem mondtok igazat. 

- Butaság. 

- Akkor is hallani szeretném. - Úgy látszik apa nem igazán akar tágítani.

- Épp ma volt a casting a táncosok körében és haza hoztam a tovább jutó húsz ember jelentkező lapját és az egyik srác nagyon ismerős csak azon töprengek hogy honnan.

- Szóval ezért nem eszel?

- Mondtam butaság. - felállt a székből és adott egy puszit a homlokomra. Elmosolyodott a szája.

- Akkor félre tesszük a vacsorádat, később hátha megeszed. - kiment a szobámból. Ez gyors beszélgetés volt. Gondolom rájött hogy ezen nincs mit megbeszélnünk. Egészen addig nem hagyott a gondolat amíg el nem érkezett a következő meghallgatás. Hátha most beszélhettek vele. De majd csak a műsor után nem szeretnék belezavarni. 

- Na egy újabb nap.

- És most hogy fog ez az egész kinézni?

- Arra gondoltam most azt fogom tesztelni rajtuk hogy menni a tűrőképességük. Bemutatok egy koreográfiát amit le kell utánozni és addig amíg valaki nem hibádzik. 

- Most elégé bekeményedtél.

- Tudom, de muszáj. Ez egy ilyen szakma. 

- Akkor csak annyit árulj el, hogy én miért vagyok itt?

- Szeretném ha figyelemmel követnéd az eseményeket és ha van valami hozzászólásod az egészhez akkor megoszd velünk is. 

- Értem.

- Be is hívom őket. - Kiment a versenyzőkhöz én meg próbáltam a legkényelmesebben elhelyezkedni mert gondolom elég hosszadalmas lesz az egész. Valahogy másképp képzeltem el, de Tori tudja, hogy mit csinál. Ő már sok embert felvételizett és tudja pontosan hogy mit is vár el. Én még kezdő vagyok ilyen szinten, de muszáj lesz megtanulnom. Bejöttek csoportosan elhelyezkedtek és neki láttak a táncolásnak. Elsősorban bemutatta a táncmozdulatot legalább háromszor megmutatta, de zene nélkül még nem kapcsolta be a magnót. Utána magukra hagyta, oda jött mellém és bekapcsolta a magnót.

10. rész

Amikor kibeszéltük mindent Tori-val a magánéletünkkel kapcsolatban, egyből hazamentem. Helyett foglaltam az íróasztalomnál és elővettem a 20 ember jelentkező lapját ami persze mellékelve voltak fényképek is. Végig lapozgattam őket és felidéztem hogyan teljesítettek meg elképzeltem kikel tudnék együtt dolgozni a továbbiakban. Egyszer csak egy srác jelentkező lapja akadt a kezembe és a fényképe. Spencer Blakelee. Olyan ismerős ez a srác, de honnan. Talán láttam sz egyik videoklipbe vagy koncerten. De azt meg kell hagyni hogy elég profi.
- Szia nővérkém.
- Mit szeretnél? - letettem a lapot és odafordultam Liz-hez.
- Semmi csak köszöntem a kedvenc nővérkémnek.
- Egyrészt én vagyok az egyedüli testvéred, másrészt viszont ezt akkor szoktad bevetni ha valami nagy szívességet kérnél vagy kunyizni szeretnél. Szóval mit szeretnél?
- Most kivételesen nem kérek semmit sem.
- Ez csoda.
- Hahaha, nagyon vicces valaki. Milyenek voltak a táncosok?
- Nagyon jók, de lesz még egy meghallgatás és azt is leszűkítjük.
- Gyertek lányok kész a vacsora.
- Rendben máris megyünk anya. - Leiparkodtunk az étkezőbe és leültünk a helyünkre. Mindenki elmesélte a napját én meg csak meredten néztem a tányéromat és csak turkáltam, közben persze Spencer neve járt a fejembe, hogy mégis hol találkoztam vele, vagy ki ő. Lehet, hogy majd később rá kéne kérdeznem.
- Alexis, Alexis itt vagy köztünk? - hirtelen visszatértem az ábrándozásból.
- Igen itt vagyok.
- Nem is ettél semmit, jól vagy?
- Persze csak most nem vagyok éhes. Inkább felmegyek a szobámba. - felálltam és felmentem a szobámba ahogy mondtam. Rádőltem az ágyra és próbáltam relaxálni.
- Bejöhetek?
- Persze apa.
- Mi a helyzet? Mi történt? - lépett beljebb, odahúzta a széket mellém és ráült.
- Nem tudom valahogy nem érzem jól magam. Biztos valami rosszat ettem.
- Aha. Szóval mi a bajod? - úgy látszik ezt nem vette be.

9. rész

Összerendezkedtünk, eltettem a jelentkezési lapokat, mert még otthon azért átfutom jobban. Tori meg bízik az ítélő képességemben, mert azt szokta mondani, hogy akivel együtt tudok működni akkor ő is remekül kijön majd, de azt mindig elfelejti, hogy teljesen más személyiségek vagyunk. 

- Van kedved beülni egy kávéra? 

- Persze, épp rá érek. - Elmentünk a közeli kávézóba ami pont útba esett. Leültünk az egyik asztalhoz és rendeltünk két jeges kávét. 

- Remekek voltak, csak azt bánom, hogy az egyik csaj nagyon kiborult.

- Igen az gáz volt. Szó szerint megijedtem tőle. - ami tényleg igaz volt. 

- Nyugi, ha valaki ilyet tesz mármint nem bírja a visszautasítást akkor az nem profi. 

- Téged már utasítottak vissza?

- Igen, nem is egyszer. De valamikor olyan béna kifogásokat találtak ki amik képtelenség ebben a szakmába. Mint például nem vagyok sovány vagy túl öreg vagyok és ezt a kijelentést akkor kaptam amikor 19 voltam. 

- Hú, az jó. Én még nem tudom milyen mert engem még nem utasítottak vissza ha azt nem számítjuk bele amikor Larry-t leakartam cserélni és Steve-t kértem meg hogy vegyen át, de azt mondta sok emberrel dolgozik együtt meg nem vagyok rapper. 

- Ez érthető. 

- De örülök, hogy Bryce-szal dolgozok mert egy kicsivel többet lehetünk együtt.

- Tényleg, hogy vagytok? Mondjuk én nagyon örülök, hogy együtt vagytok ismét. 

- Nagyon jól megvagyunk és én is kimondottan örülök, hogy újra együtt vagyunk és hogy visszafogadott. 

- Kanadában volt más udvarlód?

- Nem senki sem. Csak suliba jártam és egy cukrászdát nyitottam. Ami persze nyereséges volt.

- Nem csodálom, mivel nagyon jó cukrász vagy. 

- Köszi, ez mindig jól esik. De a nagyszüleim mondták, hogy jöjjek vissza. 

- Az nem rossz ötlet mert nagyon hiányoztál nekem mint barátnő, munkatárs. Unatkoztam mert nem igazán volt olyan személy akivel együtt tudnák lógni. 

- Nyugi itt vagyok és itt is maradok. 

- Remélem. 

- Tényleg azért szólhattál volna előbb hogy ma lesz a casting. 

- Bocsi én is úgy tudtam hogy csak jövő héten. De amikor kimentem a konyhába fél álomba és ránéztem a naptára és láttam hogy ma 8:30-kor van a meghallgatás. Nekem is rohanom kellett előkészíteni mindent. 

- Ügyes vagy. 

8. rész

Összerendeztük a jelentkezési lapokat. Utána behívtuk az összes jelentkezőt, hogy elmondjuk mikre lehet számítani és hogy fog kinézni a történet.
- Első sorban üdvözlök mindenkit itt. Szeretném elmondani hogy profi táncosokat keressünk akik tényleg ott vannak testben lélekben. Mindenkit tízesével megnézünk és utána kiválasztjuk a legjobb húszat és majd neki megosztom a további információkat. Mert a legvégén nyolc, kilenc embert fogunk felvenni. Úgyhogy már csak annyit szeretnék mondani, hogy sok sikert és mindent bele. - Még sosem láttam így elég határozott és erőteljes volt. Bekapcsolta a magnót és neki álltunk zsűrizni.

- Remek volt pár perc és elmondjuk hogy kijut tovább. - Odafordult hozzám amikor a többiek kimentek és elkezdtünk tanácskozni. Mindenki remekül szerepelt mondjuk voltak akik jobban szerepeltek és ők tényleg értették a dolgukat. Amikor megbeszéltük visszahívtunk mindenkit és elmondtuk hogy ki az húsz ember akikkel szívesen dolgoznánk együtt. Valaki kevésbé tudta elfogadni, hogy nem mondtuk a nevét valaki azért könnyebben elengedte.
- Na, jó. Ez a húsz embernek meg gratulálok. Majd jelentkezek, hogy mikor kell majd jönnötök akkor majd én mutatom a koreográfiát és le kell majd utánoznotok de nem hibázhatok. megint meg ismétlem magamat hogy nyolc maximum kilenc emberre lesz szükségünk.

7. rész

Kipihentem magamat a koncertet, el is felejtettem hogy milyen érzés. De azt tudom mondani, hogy egész jól fogadtak és remekül éreztem magamat és egy jó kis bulit sikerült összehoznunk. Kora reggel volt és üzent Tori, hogy menjek be, mert most fogjuk a táncosokat megnézni. Felöltöztem és elkészültem.

Odaértem a táncteremhez a folyosón rengetegen álltak. Alig fértem el, nagy nehezen átverekedtem magamat a tömegen és bementem a terembe ahol Tori már várt egy asztal és két szék társaságában. Az asztalon csomó papírok hevertek, gondolom a jelentkező lapok amiket kitöltöttek.
- Jó hogy itt vagy. Cuki a felsőd.
- Köszi. Jó sokan eljöttek. - Odamentem Torihoz és leültem mellé.
- Igen én sem hiszem el legalább ötvenen vannak. - az remek. Nehéz dolgunk lesz úgy érzem kiválasztani a legjobbakat. - Szeretném megtalálni a legeslegjobb táncosokat akikkel lehet együtt dolgozni.
- Elég el tökélt vagy ahogy látom.
- Hát jó hogy, mivel nem szeretnék olyan emberekkel együtt működni akikkel nem lehet kijönni, meg nem lehet rájuk számítani vagy cserben hagynak a bajban. - ezt megtudom érteni a régi táncosaim pont ilyenek amikor bajba kerültem akkor nem igazán álltak ki mellettem inkább hátba szúrtak.

6. rész

Másnap találkoztam Tori-val és neki álltunk a próbának teljes erő bedobással. Vissza kell egy cseppet rázódnom a tánc világába még akkor is ha nem tudok tökéletesen táncolni. Bár azt mondják hogy akinek van ritmus érzéke annak konyítania kell a tánchoz is. Éjjel nappal csak táncoltunk gyakoroltunk már álmomban is csak a mozdulatokat láttam. Ahogy közel éreztem magamhoz a fellépésem napját annyira ideges lettem és féltem hogy elfelejtek mindent. Elérkezett a nap amire vártam a tükörbe nézegettem magamat és közben beénekeltem.
- Szia. Mi a helyzet? - épp jókor megjelent Bryce leült mellém és megfogta a kezemet.
- Egy kicsit ideges vagyok. Mennyien vannak kint?
- Szerintem telt ház van. Meg nem mondom mennyien vannak de elég sokan eljöttek. - hű erre nem számítottam ha túl negatív szeretnék lenni azt mondanám, hogy tíz ember épphogy eljön. De azért örülök ennek.
- Az jó. Összeszedem magam és indulhat a műsor.
- Nyugi, nem lesz semmi gond. Tudod vegyél három mély levegőt és minden rendben lesz. - puszit nyomott a homlokomra és tovább állt. Örültem a biztatásnak mert most minden jó tanács jól jön per pillanat. De minden fellépésem előtt ideges voltam úgyhogy ez sem tért el az eddigitől.

Amikor vége lett nagyon megkönnyebbülten jöttem le a színpadról. Pár autogramot szétosztottam és alig vártam hogy hazamenjek piheni, mert elég fárasztó volt a hetem meg a napom.

5. rész

Átugrottam Tori-hoz szerencsémre otthon találtam. Mert pont olyan ember minden hol ott van kivéve a házat talán akkor amikor alszik, de akkor nem igazán szeretném zavarni.
- Mi a helyzet Alexis? Mesélj.
- Gondolom tudsz mindent és meg akarom beszélni a részleteket.
- Hát nem sok időnk van a felkészülésre, de megoldjuk ezt is. Nem igaz? Én arra gondoltam hogy már holnap neki foghatnánk a gyakorlásnak és amikor vége a koncertnek utána kereshetnénk táncosokat.
- Miért mi lett a többiekkel akikkel együtt dolgoztam?
- Amikor elmentél ők tovább léptek másoknak kezdtek dolgozni és nem igazán hajlandóak visszajönni hozzád. - na ez egy cseppet lesokkolt, mert azt hittem hogy ők is a barátaim ezek szerint tényleg minden barátomat elvesztettem. Mindegy. remélem jobbakat fogunk találni náluk, mert a fele mindig elkésett. Bár ezt mind tűrtük főleg én, mert Tori mindig számon kérte és ki is akarta rúgni őket de én meghátráltam. Most be kell keményítenem.
- Értem. Akkor ezerszer jobbakat fogunk találni náluk. Csak nem értek annyira a táncosokhoz, mármint hogy zajlik a casting. - ami igaz volt rám én sem voltam nagyon jó táncos nem hogy én válogassam ki a legjobbakat.
- Nem baj. Figyi ami a legfontosabb hogy tudjon táncolni ha lehet profi szinten. Fontos elem a táncnak a kisugárzás meg az is hogy élvezze amit csinál.
- Rendben. Megyek mert sok dolgom van össze kell szednem pár dalt amit elénekelnék.
- Jó, de cserébe csinálsz sütit holnapra.
- Ezt megbeszéltük. - kezet ráztunk és hazaindultam. Egyből a szobámba mentem és elkezdtem kutatni. Megtaláltam a mappámat amibe a dalokat tettem és elkezdtem kiválogatni azokat amiket most szeretnék előadni és amit még nem énekeltem el. Mert volt olyan is a tarsolyomban. Amikor végeztem neki álltam a sütésnek. Mert ha Tori kér tőlem valami édességet jobb ha teszem amit mond mert akkor nem enged a táncterem közelébe. És ez nem vicc mert már volt rá példa régebben. Amikor elkészültem épp akkor jöttek haza a többiek és egyből a sütire pályáztak, de szerencsére kiszabadítottam 6-7 darabot.
- Apa beszélhetnénk?
- Persze aranyom. - Kimentünk a kertbe az valahogy nálunk hagyomány ha valaki négyszemközt akar beszélni a másikkal, meg amúgy is szép a táj és megnyugtató környezet.
- Arról lenne szó, hogy Bryce elintézte most hétvégén fogok fellépni és beszélt Tori-val is az ügyemmel kapcsolatban.
- Ilyen korán? Nekem egy szóval sem említette meg.
- Lehet hogy nem sokára felfog keresni.
- Tudhatná, hogy az én beleegyezésem nélkül nem csinálhatsz semmit sem, mert én vagyok a menedzsered.
- Gondolom tisztában van vele, de csak jót akart.
- Ez egy újabb rossz pont a javára.
- Ugye csak viccelsz, hogy megint kezded a pontozást ellene és a hibáit veszed figyelembe.
- Nem csak folytatom ahol abba hagytam. - na ez remek mondhatom. Hiába vagyok már felnőtt önálló gondolkodású nő, még mindig az apám a főnök. - Nyugi szólt nekem csak átni szerettem volna a durcás arcodat.
- Ez nem volt szép. - ez durva volt a részéről, de valahogy meg is könnyebbültem. Megöleltem és felmentem a szobámba gyakorolni.

4. rész

Frissen és kipihenten keltem fel reggel készen álltam a mai napra. Épp egy üzenet érkezett Bryce-tól, hogy találkozni szeretne velem a stúdióban. Összeszedtem magamat és felöltöztem.

Odaérve láttam, hogy a fiúkkal van és próbálnak. Beléptem köszöntem nekik és helyett foglaltam Steve mellett. Kb. 5 perc múlva kimentünk Bryce-szal a folyosóra hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni.
- Miért kellett idejönnöm?
- Csak szólni akartam hogy hétvégén fel fogsz lépni. Tori-t felhívtam és eltud vállalni.
- Ez nem túl korai?
- De igen. Gondoltam jó ha beledobunk a mély vízbe már most.
- Kedves vagy.
- Tudom. - nem semmi ez a srác. Úgy látszik nincs is beleszólásom. De ő tudja. Egy puszit nyomtam az arcára és elköszöntem tőle. Bár marasztalni szeretett volna, de meg szerettem volna látogatni Tori-t és megbeszélni a dolgokat. Mire készüljek fel.

3. rész

Beszélgettünk amikor egy csaj odalépett hozzánk aki persze nem más mint akit Bryce-szal láttam amikor átmentem köszönni neki meg jelezni hogy visszatértem.

- Sziasztok. 

- Szia Ebony. Hadd mutassam be Ebony Alexis, Alexis Ebony. Trey barátnője. 

- Igen tudom. Örvendek. 

- Úgy szintén. Ti?

- Épp megbeszéltünk pár dolgot. Egyedül?

- Nem Trey-jel vagyok enni jöttünk. Van kedvetek csatlakozni? - Egy percre felém fordult Bryce, mint aki tőlem várja a választ, de én csak megrándítottam a vállamat. 

- Rendben. Miért is ne. 

- Jó akkor meg dumálóm vele és a szokott helyen találkozunk. Elindultunk az egyik kiszemelt étterem felé és beálltunk a sorba. 

- Minden rendben?

- Csak nem hittem hogy ilyen hamar összefutok Trey-jel.

- Előbb-utóbb úgyis találkoztál volna vele. 

- Jó, de reméltem hogy csak utóbb. 

- Próbálj lazítani. Rábólintottam, mert nem volt más választásom. És igaza is van úgyis szembe kell néznem mindenkivel az egész országgal. Ha már Trey-től kiborulok mi lesz akkor ha bejelentik a visszatérésemet. Leültünk az asztalhoz eddig minden jól megy. Talán jobb ha lazítok egy kicsit és nem vagyok görcsös. Hazamentünk, szokásos módon kimentem a kertbe és leültem a hintaágyra. 

- Szia nővérkém.

- Mi az?

- Semmi csak idejöttem köszöni. Bent is köszöntünk de csak tovább mentél.

- Ja, csak fárasztó volt a nap. Felvettünk egy dalt Bryce-szal és utána elmentünk sétálni meg kajálni. Közben találkoztunk Trey-jel és az új csajával. 

- Megbeszéltetek mindent Bryce-szal.

- Igen, minden egyes részletet. Örülök hogy visszajöttem, de még azért bizonytalan vagyok a karrieremmel kapcsolatba hiába erősödtem meg.

- Nem gond szerintem, majd kialakul. Ahogy szokás mondani jobb minél előbb leküzdeni a félelmeket mint abban élni. És ami a legjobb nem kell aggódnod mert mi is itt vagyunk ha bármi baj lenne. 

- Kösz.

- Mire jók a testvérek. Nem igaz? - ez jól esett. Ami fura mert én láttam el régebben tanácsokkal most meg fordítva. 

2. rész

Imádok Bryce-szal szórakozni és örülök, hogy nem annyira komoly és nem veszi komolyan amiket mondok. Odaadta a papírt és átmentem a másik helyiségbe, hogy feltudjuk venni a dalt.

Nagyon tetszett a dal mintha én írtam volna, de sajna erre nem jutott sor Kanadában. Túlságosan el voltam foglalva a kis üzletemmel.
- Nagyon jó voltál. Van kedved csavarogni és beszélgetni?
- Persze az jó lenne. - Elindultunk a városba az úti célunk többnyire a plaza volt. Amúgy is éhes voltam és ott vannak a legjobb éttermek, ha persze nem szüntették meg. Leültünk a szökőkút mellett lévő padra.
- Mit vársz az emberektől?
- Remélem elfogadnak és visszatudom szerezni az elismerésüket meg a rajongóim felét, bár egy kicsit félek a reakcióiktól, de remélem a legjobbakat.
- Szerintem nem lesz vészes. Többnyire el is felejtették a dolgot, de azért lehet, hogy visszafog köszönteni.
- Állok elébe.
- De ugye tudod, hogy ezért nem kellett volna elmenned mert megvédtelek volna.
- Tudom, de így éreztem. Nem is bánom, mert kipihentem magamat és erősebb vagyok mint valaha.
- Annak örülök és összejöttél valakivel?
- Nem igazán volt időm és nem is szerettem volna randevúzni. És te amíg nem voltam itthon?
- Én sem. Inkább a munkámra koncentráltam, meg a húgoddal foglalkoztam mármint beszélgettünk és megtanítottam vezetni.

1. rész

Reggel megbeszéltük Liz-zel hogy beugrunk egy kicsit a városba, mert be kell pótolnunk a négy évet, igaz beszélgettünk a chat-en de az nem az igazi. A sétálás közben elfáradtunk így beültünk egy kávézóba, remek helynek ígérkezett.
- Mesélj húgi, mi volt veled amíg nem voltam itt?
- A suli kész rémálom volt de szerencsére átmentem, van jogsim és összejöttem Matt-tel.
- Milyen Matt?
- Matt Duncan. Will öcsével. - szóhoz sem tudtam jönni, hisz amióta itt vagyok nem igazán találkoztam sem Will-lel, sem pedig Kristen-nel. Igazság szerint egy kicsit kerülőm is őket félek a reakcióiktól, bár ők sem nagyon keresik a társaságomat.
- Az jó. - próbáltam őszintének lenni mondjuk örülök, hogy talált valakit ha lehet ilyet mondani akkor annak kevésbé, hogy pont Will-nek az öcsével. De ez az ő döntése.
- És most visszaszállsz a nyeregbe? Mármint ismételten az énekesi karrieredre koncentrálsz?
- Igen, szeretném. És sikerülni is fog. Remélhetőleg már nem emlékeznek a történtekre.
- Szerintem senki sem, bár lehet hogy egyszer-kétszer rákérdeznek, de csak ennyi.
- Bocsi, de mennem kell mert a producerem vár és nem szeretném megváratni.
- Elvigyelek?
- Köszi, nem kell. - elindultam a stúdióba egy magamba. Remélhetőleg egy új dal fog engem várni, mert nekem nem sikerülni írnom. Nem is igazán foglalkoztam ezzel. Beérve láttam hogy senki nincsen még itt, így aztán beültem és próbáltam lazítani.
- Szia drágám.
- Na végre, majd nem bealudtam.
- Nem késtem, csak hamar értél ide. - adtam egy csókot Bryce-nak és már alig várom, hogy neki lássunk a munkának mert kíváncsi leszek milyen lesz együtt dolgozni. Biztos jobb lesz mint Larry volt. Annál szinte minden próba unalmas és lassan teltek az órák azt hittem hogy az első albummal nem leszünk készen a határidőre és ő persze nem volt hajlandó dalt írni. Így aztán vagy én írtam vagy Bryce-tól kértem segítséget vagy esetleg a barátaival együtt írtuk.
- Készült egy dal amit készítettem az egyik delikvensnek, csak az a bökkenő hogy nem megy hozzá a dal, gondoltam neked épp megfelel.
- Szóval egy selejt dalt kapok.
- Ne úgy fogd fel.

Szereplők

Alexis Hill

Bryce Washington

Elizabeth Hill

Spencer Blakelee